A túrázás sok éve életem része, jól érzem magam a természetben, imádok sátorban aludni, fantasztikus érzés feljutni egy magaslatra, és onnan körbenézve gyönyörködni a panorámába. Barátaimmal rendszeresen járjuk a hegyeket, 2016-ban pedig egy szép körrel visszaértünk oda, ahol az egész elkezdődött: a Retyezátba.
Az Országos Kéktúráról elég régen hallottam, de csak úgy két-három éve fogalmazódott meg bennem, hogy teljesíteni kellene. A különböző lehetséges forgatókönyv közül végül a legnehezebb nyert: egyhuzamban, nomád módon fogom végigcsinálni.

Ez volt a terv. Aztán közbeszólt a lábam, nem volt ínyére a gyaloglás. Haza kellett ugranom bicikliért. Az útvonal változatlan, természetesen a bicikli korlátait figyelembe véve. Ugyanúgy sátorral, ugyanúgy egyhuzamban megyek végig, csak kicsit gyorsabban.

Hogy a fizikai kihíváson kívül legyen benne technikai is, a Vitéz Kürtős Teammel megtett túráinkhoz hasonlóan innen is blogolni fogok, ám ezúttal ebben csak egy mobiltelefon lesz a társam, és a teljes túra alatt csak a napenergiát fogom használni árramforrásként. Célom ezzel, hogy felhívjam a figyelmet a megújuló energiaforrások használatának lehetőségeire.

Gyula vagyok, erdélyi származású szabadúszó formatervező, programozó, fotós, aki imád utazni, túrázni. Legszívesebben a földön (autó, kerékpár, gyalog, vonat, busz sorrendben), de vízen sem érzem rosszul magam (na jó, a tengeren néha igen). A repülést hanyagolnám, de szűz már nem vagyok.