Repülök

2009. október 11. 10:01

Elvesztettem a szüzességemet! Az igazság az, hogy sokáig úgy gondoltam, hogy nem fogom. De fejlődik a világ, épülnek a kapcsolatok, eltűnnek a távolságok, így az utóbbi időben többször előjött azon félelmem, hogy egyszer nekem is be kell adnom a derekamat.

A pillanat egészen váratlanul érkezett. Péntek dél körül hívott fel B.T. főszerkesztő kolléga, hogy lebetegedett egy munkatársa, és azt szeretné, hogy én menjek ki Olaszországba a Motorsport Expotech kiállításra. Nagyjából fél órám volt eldönteni, hogy vállalom-e.

A döntésemet nagyban megkönnyítette, hogy átküldte a három nap programját:

Vasárnap:
Látogatás az Autodromo Dino e Enzo Ferrari versenypályára, Imolában
Dozza középkori kastély település borkóstolással egybekötött látogatása

Hétfő:
Látogatás a Bologna-i Ducati gyárba és múzeumba
Látogatás egy farmra, ahol Aceto Balsamico Tradizionale di Modena készül
Látogatás a Lamborghini gyárba és múzeumba

Kedd:
A Collezione Umberto Panini megtekintése a Hombre Farmon, ahol egyébként Parmigiano-Reggiano készül
Látogatás Maranellóba, a Galleria Ferrari-ba
Látogatás a Maserati gyárba és a Stanguellini Car Collection megtekintése

Szerda
A Motor Sport Expotech meglátogatása
Modena-i városnézés

Úgy gondolom, hogy autó és autósport rajongó számára nem kérdés, hogy egy ilyen lehetőséget nem hagy ki. Még akkor sem, ha simán el tudta volna képzelni életét a repülés élménye nélkül.

Így hát most itt ülök a müncheni reptéren a bolognai csatlakozásra várva. Az út sima volt, a felhők felett repülni csodálatos. Az, hogy néha úgy ráz a gép a levegőben, mintha a földön gurulna, vicces. Érdekes lehet mindez viharban, de szerencsére ezt nem kellett megtapasztalnom, most ugyanis a budapesti esőt leszámítva sütött a nap.

Itt ülök és a csatlakozásra várok. Idáig a Lufthansa Boeing egyik lökhajtásos 737-esével jöttem, innen a számomra ismeretlen Air Dolomiti légitársaság számomra szintén ismeretlen típusú turbópropelleres gépével (ATR 72 volt - Gyula) repülök tovább Bolognába. Ezen még egy világot járt barátom is meglepődött, ő sok éve repül, de elmondása szerint propelleres géphez még nem volt szerencséje. Hát majd elmesélem neki, milyen volt...

...

Még mindig várok. Szemben velem, nagyjából 15 méterre egy 50 körüli pasi elővesz egy könyvet. Kinyitja. A könyvből kirepül három kis sárga fecni és két papírszalvéta. Az ember vet rájuk egy-két pillantást, és folytatja az olvasást. A váróteremben lévő huzat előbb a nagyobb szalvétákat repíti át a csarnokon, a sárga fecnik lassan, de biztosan elkezdik követni. Furcsa emberek vannak.