Parâng - a folytatás

2011. szeptember 5. 14:09

Az előző napi izgalmak és az esőre hajló idő hatására a második napon úgy döntöttünk, hogy vízszintesen túrázunk, besétálunk Obârsia Lotrului-ba egy jó ebédre.

A majd' 16 kilométeres sétával szépen elment a nap, emlékeim szerint úgy hat óra magasságában érkeztünk vissza a sátorokhoz, ahol meglepetésünkre a másnapra várt „magashegyi” társaink állították fel éppen a saját sátraikat.

A Lotru völgye

Az ő programjuk erre a napra egy gerinc túra lett volna a Parâng nyugati részén, de mivel a táborhelyükön, a Rosiile-tónál gyakorlatilag egy felhőben ébredtek és nem sok esély látszott az időváltozásra, úgy döntöttek, hogy egy nappal korábban lejönnek.

Az esti tábortüzet így már tizenegyen ültük körül, és együtt beszéltük meg a másnapi útvonalat. Bár volt egy olyan terv, hogy megint felmegyünk a Zănoaga-tóhoz, és a nyeregből balra elindulva s Setea Mare csúcsra (2365 m) mászunk fel, a társaságnak nem nagyon volt kedve még egyszer megtenni tábor – Saua Piatra Tăiată útvonalat. Mivel én mindenképpen végig szerettem volna menni a közelben lévő Transalpina elnevezésű hágón, ebbe az irányba tereltem a beszélgetést. A 67C jelzésű út mellett is vannak megmászható csúcsok és, bár a társaság nem lelkesedett annyira az autózás ötletéért, azzal sikerült eldönteni a kérdést, hogy a hegyvonulat déli oldalán lévő Rânca településen biztos lesz bolt, ahol tudunk majd sört venni :-).

Az Urdele-hágó a Translapina egy szakaszával.

Túránk célpontjául a Mohorul-csúcsot (2337 m) választottuk. A 2103 méter magasan található Muntinu platón hagytuk az autókat, onnan indult az ösvény, amelyen gyakorlatilag meg lehet csinálni a Parâng gerinctúrát. A Mohorulra felmenni nem kíván nagy megerőltetést, egyedül a Iezer és a Mohorul közötti nyeregből elindulva van egy meredekebb, köves ösvény. Ennek ellenére K. és L. csak egy darabig jöttek velünk, K. korábbi térdműtéte miatt az előző napi túrák után ezzel már nem akarta megerőltetni a lábát. A Mohorulra végül B. sem jött fel, a nyeregben fújó, nagyon erős szél és a meredeken kígyózó ösvényen haladó társak látványa őt is visszafordulásra késztette.

A széltől eltekintve tiszta idő volt, gyönyörű kilátás nyílt minden irányba. A Muntinuról látszik az egész Parâng vonulat, a szeles nyeregből, illetve a már említett, Mohorulra vezető ösvényről pedig látható a Transalpina jókora szakasza, benne a legmagasabb pontja, az Urdele-hágó (2145 m).

Készítettünk egy csoportképet, de nem volt egyszerű sem felmászni, sem fent maradni a kőhalmon. Nem is maradtunk sokat, én lőttem még pár fotót, aztán elindultunk vissza, az autókhoz. A Muntinu-Mohorul távolság mindössze három kilométer körüli, két óra alatt megjárható oda-vissza.

A Mohorul megmászása után átkeltünk a már említett Urdelen. Rânca-n bevásároltunk, és fagyiztunk, miután felfedeztük, hogy újra kapható gyerekkorunk fagyija, a Polar, amit tavaly nyáron kezdett újra gyártani egy temesvári cég.

Este újra tábortűz, reggel táborbontás és hazaút következett. Nem egyenesen, bementünk ugyanis Nagyszebenbe. A 2007-ben Európai Kulturális Fővárosa címet viselő erdélyi város főtere nagyon szép, és tömve volt turistákkal. A Piata Mică téren ültünk ki egy teraszra, és ebédeltünk meg, mielőtt továbbindultunk volna. Otthon két nap pihenés következett, majd ezen társaság egy része, de újabbak csatlakozásával 19 főre dagadva, újra útra kelt a következő célpont, a Duna Delta felé.