Jézer-hegység - Nagy-Jézer-csúcs

2013. augusztus 18. 13:16

A 2013. évre a Fogarasi-havasoktól délre fekvő Jézer-hegységet néztük ki a nyári túránk célpontjának. Felemás emlékekkel tértünk haza...

Két autóval indultunk útnak Székelykeresztúrról/Székelyudvarhelyről, a brassói lányok, mily meglepő, Brassóban csatlakoztak hozzánk, Á. pedig egyenesen a táborhelyre jött Bukarestből.

Egy kis késést összehoztunk Brassóig, ugyanis a Bogáti-erdőben végig érvényben lévő 60 km/h-s sebességkorlátozásos szakaszon sikerült 67 km/h-val radarba futni. Romániában a rendőrségi jegyzőkönyvvel bármely település önkormányzatának pénztáránál befizethető a büntetés, mi is ezt tettük. Előbb Magyarosra mentünk be, de ott ebédidő miatt zárva volt a pénztár, végül Barcaföldváron zártuk le ezt a kellemetlen közjátékot.

Miután Brassóban megvásároltuk a túrához szükséges étel-italt, a Törcsvári-hágó felé vettük az irányt. "Átverekedtük" magunkat a Törcsvárt (Bran) elárasztó turista-áradaton, átmentünk a sajtjukról híres Moeciu és Rucăr falvakon, majd beereszkedtünk Hosszúrétre (Câmpulung). A városba nem kellett bemennünk, jobbra fordultunk, a Târgului-folyó völgyén felfelé haladva lehet eljutni a Voina-menedékházig. Az első sokk akkor ért, amikor áthaladtunk a Pojorâta nevű falun, amelynek, úgy tűnik, a teljes lakossága roma nemzetiségű. Kissé aggódtunk, hiszen már nem voltunk túl messze az úticélunktól. Szomorúan konstatáltuk nem sokkal később, hogy a Voina-menedékházig tükörsima aszfaltút vezet. Ismerve a román piknikező szokásokat ez sajnos azt jelenti, hogy hétvégén el fogják özönleni a környéket, hogy aztán az út mellett bömböltessék a zenét, és süssék a miccset.

A Voina-menedékházat elhagyva, már murvás úton, egy elágazáshoz értünk, itt folyik össze a Bătrâna és a Tambura patak. Mi a Bătrâna-völgyében mentünk tovább. Népszerű piknikező helyen jártunk, a hétköznap ellenére sokan sátoroztak a patak melletti területeken. Ami szembetűnő, hogy hiába még a legmodernebb sátor is, a románok biztos ami biztos alapon óriási nejlon fóliával takarják be mindet.

Szeretünk elvonulni a tömegtől, ezért tovább hajtottunk az egyre szűkülő völgyben, és végül gyakorlatilag az utolsó olyan területet foglaltuk el, amelyen kényelmesen fel tudtunk húzni nyolc sátrat.

Másnap reggel indultunk a Jézer-csúcs felé. A tárborhelytől úgy 200 méterre egy újabb patak összefolyás volt. A Bătrâna északról jött, nyugatról pedig a Jézer irányából érkezett egy kisebb patak. A viszonylag tágas területen folyt a munka, fakitermelők pakolgatták a rönköket, miközben időnként újak érkeztek egy TAF által vontatva. Sajnos ennek a munkálatnak nagyon sokáig láttuk a nyomait, ahogy felfelé haladtunk a patak mellett. Ez nem tetszett.

Valahol 1100 méteres magasságban a turistaút elágazik, balra a kék körön, jobbra a kék kereszten lehet haladni tovább, nem sokkal a menedékház előtt egyesülnek újra. Mi az előbbit választottuk.

Az erdőből kiérve elénk tárult a nyereg és, valószínűleg, a Catunului-csúcs.

Az mászás kissé fárasztó volt, B. nem is bírta, lemaradt. Mikor már a kiabálásra sem válaszolt, megálltunk. Tudni szerettük volna, hogy mi van, visszamenne a táborba, vagy várjuk meg. E. és L. visszamentek egy darabig, de nem találták. Szólítgatták, mígnem egy földbucka mögül elődugta a fejét. Elmondta, hogy elálmosodott és lefeküdt szundítani egyet. Majdnem megvertük...

Az erdősáv felső részében megjelent az áfonya. Az érett fekete bogyók is lassították a haladásunkat, hiszen mindenki szedte és ette a C-vitaminban gazdag termést. Lassan elhagytuk a fákat, helyüket átvették az alacsony cserjék, az áfonya azonban még egy darabig velünk volt.

Vissztatérő kép a hegyi túrákon az áfonyát szedő-evő túrázó.

A cserjést elhagyva tovább is füves területen haladtunk a kőből épült menedékházig, vagy inkább védkunyhóig. A Jézer-tó a kunyhótól nem messze, kissé lejjebb található, így rá csak az ösvényről vetettünk pár pillantást. A neve egyébként is vicces, hiszen a szláv nyelvekben a jezer tavat jelenet, ezt tehát a Tó-tó.

A Jézer-tó, a távolban a Pãpusa-nyereg, mögötte pedig, a csupasz sávokkal a Királykő.

A tó felett kissé megpihentünk, majd elindultunk fel a nyeregbe. Itt már egy meredekebb rész következett, inkább köves, mint füves, de egyébként nem túl nehéz szakasz. Viszonylag rövid szakasz, körülbelül 20 perc alatt fel lehet jutni a Crucea Ateneului elnevezésű kereszthez ahol némiképp meglepve tapasztaltuk, hogy mellette egy út halad. Ahogy elindultunk a Jézer-csúcs felé, a távolban meg is jelent egy papucs-Dacia, majd nem sokkal később barátságos dudálással el is csörömpölt mellettünk.

A csúcs felé vezető gerincen szintén füves, csak egy rövid szakaszon kellett sziklák között haladni. Sajnos ezen a szakaszon újabb masszív fakitermelés nyomokat láthatunk, ha nem a Bătrâna-völgy, hanem az ellenkező irányba (nyugat felé) nézünk.

A Jézer-csúcsra két óra körül értünk fel, de addigra igencsak megszaporodtak felettünk a felhők és pár esőcsepp is landolt rajtunk. Részben ez volt az oka, hogy nem mentünk tovább a hegység legmagasabb csúcsára, a Roșu-ra (Vörös-hegy), részben pedig az, hogy mindössze hét méterrel magasabb (2469 m).

A csúcs-fotók elkészítése után gyors tempóban elkezdtünk ereszkedni, de annyira azért nem siettünk, hogy H-nak nem fért volna bele egy kis planking.

Ahogy az alább beszúrt track-en is látszik, lefele nem mentünk vissza a keresztig, hanem megcéloztuk a védkunyhót, és a néhol sziklákkal áttört füves hegyoldalban kezdtünk ereszkedni. Szerencsére az eső-veszély hamar elmúlt, így rohanni emiatt nem kellett, de azért tempósan haladtunk lefelé, vitt ez egyre üresebb gyomrunk.

Elindulásunk után nyolc és fél órával értünk vissza a táborhoz. Egy jóleső fürdés a hideg patakban, majd a vacsora következett.

Fáradtak voltunk, de hátra volt még egy kis izgalom, amit senki nem sejtett: L. a tábortűz mellett kérte meg K. kezét, ezzel téve felejthetetlenné saját maguknak és a társaság számára is a Jézer-Pãpusa túra első napját.