Duna 2860

2015. június 5. 22:00

2014-ben minden korábbinál nagyobb kihívást választott magának a Vitéz Kürtős Team: Gáspárral úgy döntöttünk, hogy kajakkal végigevezünk kontinensünk második leghosszabb folyóján, a Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig.

Az elhatározást tettek követték. Elkezdtük tervezni az utat, térképeket tanulmányoztunk, beszámolókat olvastunk, videókat néztünk. Egy hónappal az indulás előtt aztán bekopogtunk a Budapesti Evezős Egyesülethez, hogy meg szeretnénk tanulni evezni. Előtte ugyanis sem Gáspár, sem én nem ültünk kajakban! Ugyan én az első üléspróbán beleborultam a Dunába (némiképp mentségemül szolgáljon, hogy az egy portya kajak volt), de ezt követően szép lassan elsajátítottuk a kajakozást. Közben nézegettünk kajakokat, a választás pedig egy Dag Biwok tengeri kajakra esett, amiben az én 192 centimmel is kényelmesen el lehet férni, stabil, és polipropillén anyagának köszönhetően bírja a gyűrődést.

Az első evezőcsapások az új Dag-gel az Újpesti-öbölben, még nem teljesen szinkronban.

Az első evezőcsapások az új Dag-gel az Újpesti-öbölben, még nem teljesen szinkronban.

Időközben beszereztük Varga Jánostól az "Európa kék szalagja, a Duna" című 28 részes sorozatát, amely végigköveti az általa vezetett Újpesti Hajósklub 1999-2000-es Donaueschingen-Fekete-tenger túráját. Sok hasznos dolgot megtudtunk belőle, de sokat segített személyesen Varga János is, akivel sikerült találkoznom, és beszélgetnem. Valójában ő mesélt, én pedig jegyzeteltem.

Aztán eljött az indulás napja, felpakoltuk a Kajakot az autó tetejére, és nekivágtunk. Négyen mentünk, Gáspár és jőmagam mellett elkísért András Tünde, a Vitéz Kürtős ügyvezetője, valamit fotósként-operatőrként Mihálydeák Antal, a Székelyföld a Magasból projekt kitalálója.

Ellátogattunk a Duna-forráshoz (valójávan a Breg forrása)

Ellátogattunk a Duna-forráshoz (valójávan a Breg forrása)

Mielőtt Donaueschingennél belecsaptunk volna a lecsóba (majdnem szó szerint, lásd később), Elautóztunk a Breg és a Brigach forrásaihoz. Ennek a két pataknak összefolyásától hívják Dunának a Dunát. Mivel ettől a ponttól a Breg forrása van távolabb, azt tekintik a Duna forrásának. Egy érdekességre is fény derült itt, a forrást felfedező házaspár hölgytagját Irmának hívják, ahogyan Gáspár nagymamáját és édesanyját is, akikről a kajakunkat elneveztük.

Végül eljött a várva várt pillanat, vízre tettük a kajakot a Duna első méterein, és az első Duna híd alatt átevezve elindultunk 40 napos kalandunkra.

Az első evezőcsapások a Dunán, és az első Duna-híd Donaueschingennél

Az első evezőcsapások a Dunán, és az első Duna-híd Donaueschingennél

Különös érzés volt a fiatal, néhol mindössze 15-20 centi mély Dunában evezni, fel is akadtunk párszor. Különleges volt amiatt is, mert a folyót virágok borították, ez pedig pár napig eléggé megnehezítette a haladásunkat. Szerencsére a hosszú-vékony szárú növények a víz folyásának irányába állnak be, így beléjük akadni nem lehet, viszont az evezőt nem lehet tőlük rendesen belemeríteni a vízbe. Meg is jegyeztem, hogy vasvillával talán gyorsabban haladnánk...

Virágzó Duna

Virágzó Duna

Utunk első napjaiban még szoktuk az evezést, a kajakot, de nemcsak ez és a virágok lassították a haladásunkat, hanem az is, hogy sokszor kellett átemelni a hajót. A felső szakaszokon fenékküszöbökkel lassítják a folyót, majd, ahogy növekszik, szép lassan megjelennek az erejét kihasználó építmények, vízimalmok, előbb kisebb, majd egyre nagyobb vízi erőművek. A fenékküszöböknél néhol kialakítanak középen egy csatornát, hogy le lehessen csúszni rajta, de a gátaknál óhatatlanul ki kell szállni, kiemelni a kajakot és a gát alatt visszatenni. Ahogy növekszik a Duna, úgy jelentett ez folyamatosan hosszabb és hosszabb időt.

Csúszdázunk Hundersingennél

Csúszdázunk Hundersingennél

Ulm után, ahonnan kishajókkal már hajózható a Duna, megjelentek a zsilipek. Ezek még viszonylag kicsik, és önkiszolgáló üzemben működnek. Az ember behajózik a zsilipbe, kiszáll, felmászik a létrán, odamegy az irányítópulthoz, a kart átfordítja a másik állásba, és úgy 20 perc alatt záródnak-nyílnak a zsilipkapuk, felöltődik vízzel, vagy éppen kiürül a zsilip, és lehet továbbmenni. Egyszer ki kellett próbálni, de sokkal gyorsabb átemelni a kajakot.

A nagyobb erőműveknél aztán megjelentek a bootsgasse-k, olyan kiépített csúszdák, amiken kiszállás nélkül le lehet csúszni. Ahol nem volt ilyen, ott maradt az átemelés. Németországban és Ausztriában kerekes szekerek állnak a kajakosok-kenusok rendelkezésére, így nem kell cipelni a hajót. Kelheim után (innen indul a Duna-Majna-Rajna csatorna) már a nagy utasszállító hajók is megjelentek a folyón, ezeket már hatalmas zsilipek szolgálják ki. Itt is van lehetőség a zsilipelésre (Ybbs-nél éltünk is vele), de körülményes és nagyon hosszadalmas. Ellenben vicces, amikor kinyílik a hatalmas zsilip kapu és egy apró kajak kievez rajta.

Három szakaszra kellett osztanunk a Duna végigevezését. Az első, Budapestig tartó szakaszt tizenhét nap alatt teljesítettük. Bécstől a csatlakozott hozzánk a szárazföldön a Vitéz Kürtős Team további hét tagja, ők biciklivel tették meg a Bécs-Budapest távolságot. Fogadásunkra a Kopaszi-gáton került sor, innen is indultunk tovább egy hónap szünet után, amire többek között azért volt szükség, mert el kellett vinni a kísérőautónkat műszaki vizsgára.

A második szakaszra előbb Donka Attila csatlakozott Gáspárhoz és hozzám. Az első három napon, Mohácsig, Attilával ketten eveztünk, Gáspár kísért az autóval. Mohácsnál kiemeltük a kajakot, és szárazföldi határon mentünk át Szerbiába. Apatinban szálltunk meg, ahonnan Loránth Peti és Gáspár vették át az evezőt, én pedig Gáspártól a kormányt. Ez a felállás is három napig tartott Petitől Belgrádnál búcsúztunk el, ahova megérkezett Tünde, és onnantól ő volt megint a kísérőnk a Vaskapuig.

Attila egy homokzátonyon a Duna közepén

Attila egy homokzátonyon a Duna közepén

Peti és Gáspár a Vukovari Evezős Klub stégjén, indulásra készen.

Peti és Gáspár a Vukovari Evezős Klub stégjén, indulásra készen.

Romániában megint meg kellett szakítanunk utunkat az én nyári hegyi programom miatt. Annak ellenére, hogy azt terveztük, hogy augusztus közepén tovább indulunk, a 3. Kürtőskalács Fesztivál szervezése körüli tennivalók miatt úgy döntöttünk, hogy a Fekete tengerig hátra lévő mintegy 900 kilométert a következő tavaszra halasztjuk. Május 23-án tértünk vissza a Vaskapuhoz, az utolsó szakaszon az állandó kísérőnk Sztojka Sándor volt.

Vadkemping a Duna parton a romániai Stanca település közelében.

Vadkemping a Duna parton a romániai Stanca település közelében.

A Duna 2860 túrán három éjszakától eltekintve sátorban aludtunk. Németországban, Ausztriában, Szlovákiában, Magyarországon, Szerbiában többnyire kempingekben, de volt példa vadkempingre is, sőt Lechsend-ben egy kertbe is bekérezkedtünk. A Duna bolgár és román szakasza már nem kényezteti az evezőket kiépített szálláslehetőségekkel, így marad a vadkemping. Ennek van egy előnye a kempinghez képest, közvetlenül a parton van, míg a kempinghez volt, hogy több kilométert kellett autóznunk. A víz közvetlensége pedig jó hatással van a reggeli indulás időpontjára.

Érdekes volt megtapasztalni, hogy mennyire más a kemping-kultúra nyugaton és keleten. Amíg Bécsig majdnem minden kemping tömve volt, főleg lakóautókkal, de sátrakkal is, ahogy átjöttünk Szlovákiába, majd Magyarországra, a kempingek kongtak az ürességtől. Ennek megfelelően az állapotuk is hasonlóan alakult, a nyugati jól felszerelt, modern kempingek után jókora kontrasztot jelentett a pozsonyi kemping, ahol a mosdóban lévő 14 kagyló 6 különböző modellből lett összeválogatva, a zuhanyzón vasrács volt, és a fán lévő felirat arra kérte a bringásokat, hogy a kerékpárokat az ingyenes, de zárható tárolóba helyezzék el.

A Neustadt an de Donau-ban található kemping új kiszolgáló épülete.

A Neustadt an de Donau-ban található kemping új kiszolgáló épülete.

Így néz ki egy nyugati kemping fürdőháza

Így néz ki egy nyugati kemping fürdőháza

Modern, tiszta, világos, illatos és szól a zene.

Modern, tiszta, világos, illatos és szól a zene.

A Vitéz Kürtős Team túrái során megszokott, hogy ahol tudunk, sütünk kürtőskalácsot. Nagy segítségünkre van ebben az általunk tervezett, gyártott és forgalmazott, hordozható mini kürtőskalács sütő. A Bake'n'Roll természetesen a Duna 2860 túrán is velünk volt. Összesen 85 darab kürtőskalácsot sütöttünk, jutott belőle a Donaueschingenben éppen arra járó helybélieknek, az Öpfingenben egy privát Duna partot számunkra biztosító horgászoknak, A Neustadt-i kemping lakóinak, a Passau-Bécs kerékpártúrát teljesítő lányoknak Obernzellben. És természetesen jótékonykodtunk is kicsit, amikor a Duna Deltában található Letea település kisiskolásait a szünetben megleptük ezzel a finomsággal.

A Dunán végigevezni egy fantasztikus kaland. Látni, ahogy a kis patak egy kilométer széles folyammá növekszik, látni az országokat, tájakat, amin keresztül folyik, belepillantani a mellette élő, különböző nemzetiségű emberek életébe mind-mind nagyszerű tapasztalatok. Ugyanakkor a folyón túrázó negatív dolgokkal is szembesül, amik az emberi tevékenységnek köszönhetők: azzal, hogyan válik a tiszta víz egyre koszosabbá, hogyan váltják le a vízen úszó virágokat a műanyag palackok, azzal, hogy a meredek folyóparton lezúdított kommunális szemét fentről nem látszik, de a folyóról annál inkább, és azzal, hogy a folyóba dobott szemét elúszik, nem oldottuk meg a hulladék problémát, hanem áthelyeztük máshova. Képzeljük el, hogy ha a szomszédunk úgy tartaná tisztán a portáját, hogy átseperi a mi kapunk elé a szemetet. Pontosan ez történik a folyókkal, a szenvedő felek pedig a folyó alsóbb szakaszain lakók, és főleg a tengerek, óceánok, ahol egyre csak gyűlik a szárazföldről bemosott szemét.

Ezzel együtt a Dunán végigevezve fantasztikus tájakkal tájakat láthatunk, kezdve az első áttöréstől Weltenburgnál, a csodálatos Passau-Bécs szakaszon, a Dunakanyaron, a Kazán-szoroson keresztül a Duna Deltáig.

Kenutúrázók Amelienfelsennél

Kenutúrázók Amelienfelsennél

A Weltenburgi-apátság

A Weltenburgi-apátság

A Duna Passau után

A Duna Passau után

A gyönyörű Schönbühel kastély Melk mellett, Ausztiában.

A gyönyörű Schönbühel kastély Melk mellett, Ausztiában.

Irma a Babakáj-szikla lábánál

Irma a Babakáj-szikla lábánál

A Harsova-i sziklák

A Harsova-i sziklák

Evezünk a Duna Deltában

Evezünk a Duna Deltában

Negyven napos kajaktúránk utolsó két napján nagyobb társaságot kaptunk kísérőnek. Megérkeztek Gáspár szülei, anyukám, Veress Attila, és velünk tartott Tünde és Antal is. Tulceán közösen reggeliztünk a táborunknál, mi beeveztünk, ők beautóztak Gorgováig. Itt egy motorcsónakot béreltek, amivel ők is bepillantást nyerhettek a Duna Delta szépségeibe. Utunk utolsó éjszakáját közösen töltöttük a Letea-i polgármester asszony kulcsosházában, és kísérőinknek köszönhetően volt lehetséges az iskolások megvendégelése kürtőskalácsokkal. Az utolsó kilométereket Sulinától a tengerig együtt tettük meg, így ott voltak velünk, amikor több, mint 2800 kilométer megtétele után a Sulina csatorna bejáratánál félig elsüllyedt teherhajó mellett beeveztünk a Fekete-tengerbe.

Az utolsó méterek...

Az utolsó méterek...

Megérkeztünk a Fekete-tengerbe.

Megérkeztünk a Fekete-tengerbe.

Mi a túra tanulsága? Ezt Gáspár fogalmazta meg: „Kis lépésekkel és kitartással bármit el lehet érni, mint ahogy napi 70-80 km evezéssel át lehet szelni fél Európát. Az ember szabadnak érzi magát a Duna közepén, ám tudja, hogy itt minden rajta múlik, hogy hova, milyen irányba és milyen tempóban halad. És ez igaz az életben is!”

Én mindenesetre néha a mai napig hitetlenkedve gondolok arra, hogy egyszer elmentünk Németországba autóval, és hazajöttünk kajakkal. És ez még csak a megtett út negyven százaléka volt.

40 napos utunk részletes napi beszámolói az alábbi linkeken olvashatók a Vitéz Kürtős Team honlapján:

Előzetes
Duna 2860

Első szakasz (Dunaueschingen - Budapest)
A forrásoknál
Elindultunk
Áztunk, fáztunk
Az első jó nap
Állóvíz egész álló nap
Erőműtől erőműig
Hoztunk a lemaradásból
Vadkemping Toi-Toi WC-vel
Majdnem elvesztünk
A kilencedik nap
Versenypályán áztunk
Eseménytelen péntek, fázós szombat
Bécs
Bécs-Pozsony expressz
Beeveztünk Magyarországra
A Dunakanyarban
Első szakasz kész, szünet

Második szakasz (Budapest - Vaskapu)
Újra vizen
A hullámok álltak, mi mentünk
Beléptünk az ötödik országba
... majd a hatodikba
Hétvége a Dunán
Kalandos napok
Szikla, fák és romok a Duna közepén
Hol is hagytuk abba?

Harmadik szakasz (Vaskapu - Sulina)
Újra a Vaskapunál
Túl a kétezrediken
Majdnem maraton kajakkal és egyéb finomságok
Gáspár szigete
Az Olt rokolatánál jártunk
Ruse és Giurgiu
La Elena
Újratervezés
Brajla és Galac
A Delta kapujában
Csatornákon, tavakon keresztül
Nyílt vizen

Plusz egy
Hazafelé

... és a legjobb
Lefotózott egy műhold