Aszfalton jól lehet haladni

2017. augusztus 16. 16:51

Fél hétkor ébresztett a telefonom, és a sátorból kilesve szomorúan állapítottam meg, hogy hiába a fától keletre húztam fel a sátramat, a mögöttem lévő hegy miatt egy ideig nem fog idesütni a nap.

Elővettem a gázégőmet, és odatettem a teavizet forrni. Az este is huzatos volt a hely, most is fújdogált a szél, így új funkciót találtam a napelemnek, ha már áramot nem termel: védi a turistafőző lángját a széltől.

Tegnap elfelejtettem citromot venni, így a teám nem volt teljes értékű. Már megreggeliztem, amikor észrevettem, hogy a park szélén vár felé vezető úton az egyik fát süti a nap. Elsétáltam hát oda, és kiakasztottam a napelememet.

Elkezdtem csomagolni. Nem kapkodtam, egyrészt, mert amúgy is várnom kellett volna a töltésre, másrészt pedig a térdfájásom továbbra sem akar elmúlni. Bevettem egy fájdalomcsillapítot, végül is az El Caminón is egy Algoflexszel és egy Calcium Sandozzal indítottam a napokat. Közben a nap már egy közelebbi kerítést is elérte, úgy hogy áthoztam oda a napelemet, és a bringás nadrágomat is gyorsan kimostam, és kitettem száradni.

Fél tízkor indultam útnak. A kék jelzés a parkból felfelé ment tovább, az erdőben, egy meredek, köves erdei úton. Gondoltam, megpróbálkozom vele, reggel még bevállalósabb vagyok. Úgy kétszáz métert tekerhettem felfelé, amikor rá kellett jönnöm, hogy ez sem az a szakasz, amit biciklivel teszek majd meg. Visszafordultam tehát, visszagurultam a parkba, onnan a faluba egy darabig, majd balra fordulva, a szőlőkertek alatt Csákberény felé vettem az irányt.

Valamivel odébb a gazdák a szőlőművelők védőszentjének, Szent Orbánnak állítottak szobrot. A szobor mellett szilvafa, roskadásig tele szilvával. Letámasztottam a biciklit, és teleettem magam.

Tovább haladva egy tájidegen feliraton akadt meg a szemem. Egy kő alapon az angol THE LINKS felirat szerepelt. El nem tudtam képzelni, mi lehet ez, és nem volt ötlete annak a bringás férfinak sem, aki itt utolért. Itthon utánanéztem, a www.thelinks.hu honlap szerint ide egy Kelet-Európában egyedülálló golfpályát, klubházat, hotelt terveztek építeni 2006-ban. Aztán az egészből nem lett semmi.

A korábban említett férfi nyugdíjas, Oroszlányról indulva egy kört tesz a Vértesben. Mivel az irányunk egy volt, innen Gántig együtt mentünk. Közben beszélgettünk, ami hasznosnak is bizonyult, ugyanis lebeszélt róla, hogy Gántról a Pap-völgyön keresztül kövessem a kék jelzést. Elmondta, hogy nemrég tévedt arra, alig tudott haladni a laza, köves, rossz minőségű úton.

Gánton megálltunk pihenni. Szerettem volna valami ételt vásárolni, de a bolt csak kettőkor nyitott. Elbúcsúztam ideiglenes társamtól, sietett, otthon megígérte, hogy egyre hazaér. Én még napoztattam kicsit a napelemet, aztán áttekertem a nem messze lévő kocsma-büféig. Sajnos "rendes" étel itt sem volt, és a kocsmárostól megtudtam, hogy Szárligetig nem is találok majd több boltot. Viszont megerősítette, hogy Vérteskozmáról az erdőben le tudok menni Szárligetre, végig aszfalt, és majdnem végig lejt.
Jobb híján vettem két Sport szeletet és két nápolyit, azzal kihúzom egy ideig. Már indultam volna, amikor felhívta a figyelmemet, hogy a kocsma háta mögött van egy nagyon finom és hideg vizű forrás, így indulás előtt még teletankoltam a palackjaimat is.

Ez is egy mesterségfa, kicsit más megközelítéssel, mint a városlődi.

Gántot elhagyva enyhén emelkedett az út, egészen a vérteskozmai elágazásig, ahonnan viszont meredekebben kellett felfelé tekerni úgy két kilométert, utána már lejteni kezdett a falu felé. A tetőtől nem messze egy emlékmű áll, amelyet a második világháborúban, 1945 januárjában a Vértesben hősi halált halt tiszteknek, katonáknak állítottak. Mellette korabeli fotók, és a leírás található a harcokról.

A leírást olvasva elgondolkodtam, hogy mennyire szerencsések vagyunk, hogy békeidőben élhetünk. Hetven évvel ezelőtt itt fegyverek dörögtek, emberek haltak meg. Marjai Tamás hadnagy szilánkos combcsont lövéssel sebesült, az ellenség vonalai mögött. A hidegben keze-lába lefagyott, a vérveszteségtől kimerülten, a méteres hóban csúszva-mászva, öt nap elteltével érte el saját csapatát. Életét mindkét lába és ujjai amputálásával tudták csak megmenteni. Én pedig panaszkodom, hogy fáj a térdem...

Vérteskozma előtt indul az út Szárliget felé. A térkép itt is jelölt egy emlékművet, amit a Magyar Munkások Turista Egyesülete 1929-ben emelt elhunyt társuk, Hirczy Károly emlékére. A 2003-af felújítás ellenére az emlékmű szétesőfélben van.

Az út kellemesen lejtett, nem nagyon, tekerni azért kellett, de jól lehetett haladni. Aztán egy adott ponton ketté vált, nekem balra, hegymenetben kellett folytatnom az utat. Egy ideig megint felfelé haladtam, majd újra lefelé. Az úton elhaladtam egy "Vigyázat, fakitermelés" tábla mellett, nem sokkal később egy TAF állta az utamat.

Rácsöngettem, meghallotta, és odébb ráncigálta a hozzá kötött farönköket. Pár méterrel odébb három favágó aprította az előző rönk köteget. Az utat vastagon fűrészpor borította, mellette farakások sorakoztak.

Az akadályon túljutva hamarosan kereszteztem az 1-es utat, és begurultam Szárligetre. Első dolgom az volt, hogy megtudjam, hol van a bolt. Bevásároltam, a bolt mellett egy fa árnyékában megittam-megettem a kefir-kifli párost. Még csak két óra volt, semmi értelme itteni letáborozásban gondolkodni. Mivel a térképem Szárliget után is gyanús útvonalat jelzett a kék jelzés mentén, inkább Tatabánya felé vettem az irányt.

Gumihattyú valamelyik faluban.

Az egyes úton elmentem a tarjáni letérőig, arra folytattam az utamat. Az autópálya alatt áthaladva egy szerpentinen kapaszkodtam fel a domboldalban, miközben versenypályán érezhettem magam, hiszen az út szélén, a belső ívekre piros-fehér rázóköveket telepítettek.

Tarjánban is megálltam a boltnál, ezúttal már vacsorára-reggelire vásárolni. Egy gond volt, már elfogyott minden péksütemény. Mondták, hogy feljebb még vannak boltok, ott még találhatok. A boltból a mellette lévő autómosóhoz mentem, ahol a falon lévő kompresszorral visszaállítottam a 4 atmoszféra nyomást a kerekeimbe. Eszembe jutott, hogy belsőket kellene vennem. Bementem egy kisboltba, onnan visszairányítottak a közért épületének oldalába, ahol egy műszaki bolt működik. Vettem két belsőt, és továbbmentem a másik közértbe, ahol találtam zsemlét. Tarján és Vérteskozma közt keresztezi a kék jelzés a főutat, de utána is az erdőben megy tovább. Az volt a tervem, hogy Tardos felett a bányánál csatlakozom vissza majd holnap, az éjszakát pedig Tardoson töltöm.

A faluba beérve, már rutinszerűen a kocsma felé kanyarodtam. Mivel teájuk nem volt, kértem egy kávét, és érdeklődtem a sátorozási lehetőségek iránt. Itt is a sportpálya merült fel, mint lehetőség. Miután megittam a kávét, ránéztem az órára. Még mindig csak hat óra volt, ezért elindultam a bánya felé. Arra gondoltam, hogy mindenem megvan, megyek, ameddig tudok, amíg világos van, és ott letáborozok. Elég sokat jöttem Szárliget óta, meg próbálhatok szerda estére (a tervezettnél egy nappal korábban) visszaérni Budapestre.

A bánya felé jó minőségű tömör kavicsos út volt, az emelkedő ellenére lehetett haladni. Annyira, hogy jócskán tovább is mentem a kelleténél, korábban is becsatlakozhattam volna a Kéktúra útvonalába. De sebaj, ma először haladok a kék jelzésen. Az erdei út északnyugatról kerüli meg a Nagy-Gerecsét.

A Serédi kastélyig egészen jól biciklizhető az út, minimális szintkülönbségekkel. A kék jelzés ezt követően egy keskenyebb ösvényen folytatódott. Gondolkodtam, hogy merjek-e arra menni, de mivel a Pusztamaróti turistaház csak mintegy másfél kilométerre volt, arra gondoltam, hogy sötétedésig tolva is eljutok odáig. Kellett is tolnom, egy sziklás szakasz következett, amin lehetetlen volt biciklizni. De nem volt hosszú, utána megint fel tudtam ülni, és nemsokára megérkeztem a pusztamaróti emlékhelyhez.

A pihenőhöz leültem, körülnéztem, hol húzhatnám fel a sátramat. A nap sajnos már lebukott a fák mögött, a telefonom lemerült, úgy hogy még egy fotót sem tudtam készíteni az emlékműről. Majd reggel...

Elővettem a noteszemet, és leírogattam a történteket. A távolban gyereket hangoskodtak. Kellett egy kis idő, míg újra eszembe jutott a turistaház. Gondoltam megnézem közelebbről, és felültem a biciklire. A büfé mellet már állt egy sátor. Hátramentem a kis házak felé. Az ebédlőben készült a vacsora, a focipályán gyerekek játszottak. Egy férfi jött szembe, tőle érdeklődtem, hogy merre találom a gondnokot. Az egyik házhoz irányított. Bekopogtam, és engedélyt kértem, hogy a másik sátor mellé én is felhúzzam a magamét. A gondnok közölte, hogy rendben van, de ha szeretném használni a zuhanyzót, akkor az egy ezres lesz. Vadkempingezést terveztem ma éjszakára, akkora luxusra nem is számítottam, hogy zuhanyozni is fogok tudni.

Időközben besötétedett, a vacsorát már a fejlámpa fényénél készíttettem, és fogyasztottam el. Utána lezuhanyoztam, és lefeküdtem aludni. Nem volt órám, de éjfél körül járhatott az idő.