Milyen kajak legyen?

2021. május 15. 17:24

A KMTD Expedíció egy olyan járművet igényel, amivel én nem rendelkezem, ezért többek között olyan támogatókat is kerestem, akik kajakot tudnak biztosítani a 21 napos útra. A székesfehérvári Vitál Club Sportáruház jelentkezett leghamarabb.

Saját, időben nem túl hosszú kajakos múltamra, a Duna 2860 kaland tapasztalataira, és a mostani expedíció útvonalára való tekintettel konkrét elképzelésem volt arra, hogy milyen hajóra lenne szükségem. Hét éve evezek, a Duna végigevezés indulása előtt egy hónappal ültem életemben először kajakban. A Budapest Evezős Egyesület edzője egy portya kajakba ültetett be először, de az ismerkedés rosszul sült el, még a stég mellett beleborultam az Újpesti-öböl vizébe. Endre gyorsan kapcsolt, és mire átöltöztem már azt láthattam, hogy Gáspár, a társam, egy tengeri kajakkal evez. Azóta, egy rövidke Tisza-tavi evezést kivéve, csak tengeri kajakokban ültem.

A Duna 2860 tapasztalatából tudom, hogy egy ilyen túra nem a hajó kíméléséről szól. Természetesen szó sincs szándékos rongálásról, de a Duna első kilométerein számos alkalommal meg lehet fenekleni, amit egy polietilén tengeri kajak zokszó nélkül elvisel. Továbbá szintén a felső szakaszon nincsenek kiépített kiemelési pontok, mint a nagy gátaknál, erőműveknél, így változatos partviszonyok között kell kiszállni, beszállni naponta többször, nem csak az átemeléseknél, hanem az indulásnál, érkezésnél és a napközbeni szüneteknél is. A Duna felső szakaszához hasonló körülmények várnak a Nagy-Küküllőn, a kényszerű átemelések több, mint háromnegyedét az első három napon kell majd megoldani. A Marostól nem lesz gond sem a vízmélységgel, sem azzal, hogy túl sokat kellene manőverezni, de a Küküllő miatt először egy rövidebb, négy méter körüli kajakra gondoltam. Aztán eszembe jutott, hogy mi mindent kell majd bepakolnom a hajóba a 21 napos expedícióra, ezért mire eljutottam oda, hogy megírtam a szponzor-kereső e-maileket, már tudtam, hogy minél hosszabb lesz a kajak, annál jobban járok.

Egy dologgal nem számoltam. Amikor Szipola Antal, a székesfehérvári Vitál Club elnöke felhívott, hogy támogatná az expedíciót, egyből feldobta, hogy mennyire menő lenne ezt a túrát egy magyar gyártású portya kajakkal megtenni. És mondott még valamit, ami akkor még nem is igazán esett le, csak pár nappal később a személyes találkozáskor döbbentem rá a súlyára.

A cikk elején leírtak alapján, érthetően, nem ápoltam túl barátságos viszonyt a portya kajakokkal, továbbá a sérülékenyebb üvegszálas hajót sem tartom ideálisnak egy ilyen túrára. De a klubnak vannak tengeri kajakjai is, így a kérdést nem kellett azonnal eldönteni. Lementem hát Székesfehérvárra megismerkedni a támogatómmal, elbeszélgetni a lehetőségekről, kipróbálni a szóba jöhető kajakot. Az első próba, hogy is mondjam, elég ingatagra sikerült. Elevezgettem a legszélesebb, 55 cm-es portyával, de amíg az eddig használt tengeri kajakokkal akarnom kell beleborulni a vízbe, ezzel a hajóval erősen akarnom kellett nem beleborulni. Mivel a 21 nap alatt a nem beleborulás lenne a folyamatos cél, ez elég fárasztónak ígérkezik. Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy az első két alkalommal kipróbált kajakot nem lehetett az én méretemre beállítani, ezért túlzottan felhúzott lábakkal ültem benne, és a magas túraülés miatt még túl magasan is. Az egyensúlyt pedig csípőből kellett megtartani, a tengeri kajakokra jellemző combtámasz ezeken a hajókon nincs.

Aggódni azért nem aggódtam, mert a Vitál Club hajói között ott figyelt egy Dag/RTM Ysak is, amit nagyon szeretek, attól az apróságtól eltekintve, hogy nekem kicsit szűk a beülője. De már két kétnapos, sátorozós szigetkört* is csináltam ilyen hajóval, szóval van vele tapasztalatom, gyors és stabil tengeri kajak. És Antal azt mondta, hogy ha végképp nem érzem megfelelőnek a számomra épített PK-1-est, akkor vihetem az Ysakot.

* - a Szentendrei-sziget körbeevezése

Álljunk csak meg egy pillanatra! "Számomra épített"? Itt kezdett leesni, először az információ, aztán az állam. Ez az ember (aki nem mellesleg aktív részese volt Fa Nándor földkerülő vitorlás útjának) nem csak azt ajánlotta fel, hogy ad egy hajót az útra, hanem épít egyet nekem, a túra igényeinek megfelelően alakítva. Ez egy akkora megtiszteltetés számomra, hogy amikor végre tudatosult bennem az ajánlat, éreztem, hogy mindent el kell követnem, hogy bevállalhassam ezt a verziót. Szerencsére a további alkalmakra (heti egy alkalommal a székesfehérvári Csónakázó-tavon edzek a túrára) Antal tudott szerezni egy olyan kajakot, amiben már normálisan elfértem, én pedig készítettem egy ideiglenes polifoam párnát, amivel az eredeti túraülést kiszerelve, alacsonyabban ülve evezhetek. Kezdtem megbarátkozni a PK-1-el.

Az aggályaim persze továbbra is ott voltak. Hogy fog viselkedni megpakolva, eleve mennyi csomag fog majd beleférni. Mennyire fogja bírni a strapát, az átemeléseket, mit tehetek, hogy megóvjam, hiszen nem csak a túrát kellene kibírnia, hanem utána is jó lenne még használni. Időközben beszéltem a hajóépítővel, akiről kiderült, hogy székelyudvarhelyi, vagyis a túrám a szülővárosából indul. Árpi megnyugtatott, hogy nem lesz gond a sérülésekkel, fogja bírni a hajó, de a kritikusabb helyeken meg is erősíti, és ha mégis sérülne, javítható. Átbeszéltük a tárolók kialakítását, hogy szükség van kötelekre a fedélzeten hordónak, napelemnek, kajakkocsinak és egyebeknek, hiszen biztos, hogy minden nem fog elférni a tárolókban, illetve azt is, hogy próbáljon a lehető legalacsonyabb ülést beleszabni a hajóba.

Eldőlt tehát, hogy milyen hajóval teszem meg a Székelyudvarhely-Budapest távot. Folyik a munka, Hajmáskéren épül a hajó, én egy hasonlóval rovom a köröket Székesfehérváron. Ha minden jól megy, a hétvégére kész lehet a kajak. Utána még el kell készítenem a dekorációt, fel kell kerüljenek a szponzor matricák, és szeretnék egy biztonsági tréninget is végigcsinálni vele, mint anno, a Vitéz Kürtős Team adriai útja előtt IRMÁ-val a Pilismaróti-öbölben, hogy minél felkészültebben vághassak neki júniusban az expedíciónak.

JÓTÉKONYKODJUNK!

A KMTD Expedíció arra kéri követőit, hogy lehetőségeikhez mérten támogassák a Regőczi István Alapítványt, amely olyan árván maradt gyerekek megsegítésére jött létre, akik a koronavírus járványban vesztették el szüleiket. A szervezet az alábbi adatokkal fogadja az adományokat:

A kedvezményezett neve: Regőczi István Alapítvány a Koronavírus Árváiért
A kedvezményezett pénzforgalmi számlaszáma: 11705084-21448492
Az alapítvány adószáma: 19302599-1-14
A közlemény: saját név + „alapítvány támogatása (KMTD)”