Hazaút Erdélybe és kilátásaim

2021. július 2. 18:57

Két ok miatt is a túra útvonalán autóztam haza Székelykeresztúrra: előzetesen fel szerettem volna mérni a kritikusabb pontokat miattam és a kajak miatt is, valamint két-három napi távolságra ott kellett hagynom utánpótlás élelmet és vizet.

Kezdjük az utóbbival. Baján, Bezdánban, Adán, Szegeden, Aradon és Déván bíztam segítőkész emberekre csomagokat. Ezúton is köszönöm a segítséget Istvánnak és Editnek (Bajai Spartacus SC) Baján, Józsefnek Bezdánban, Péternek Adán, Marikának és Petinek Szegeden, Bogdánnak (Raţio Beach) Aradon és Zolinak Déván. Ha kevésnek tűnik a darabszám, igazatok van, de az első két utánpótlást Keresztúrról megkapom, hiszen még közel leszek, az utolsót pedig Budapestről, mert akkor már oda leszek közel.

Mit tartalmaznak a csomagok? A napi adag valahogy így néz ki:
- 4,5 liter víz
- müzli (saját keverék)
- egy csomag diákcsemege (olajos magok és mazsola) az Édes Mackó támogatásával
- egy csomag szárított marhahús a Husom támogatásával
- egy kínai "göndör tésztás" leves
- egy konzerv főétel
- egy Édes Maci erdélyi házicsoki, szintén az Édes Mackó jóvoltából

A kínai leves és konzerv főétel négy esetben kiváltódik paradicsomleves és prézlis-lekváros tészta kombóval, ebben az esetben a hozzávalókat tartalmazza a csomag.
Segítőimet továbbá arra is megkérem majd, hogy a csomag átadásakor egészítsék majd ki pár tojással, pár zsemlével, és pár almával, esetleg valami felvágottal.

Mint azt a beharangozó cikkben is írtam már, az út során több átemelésre lesz szükség, ezeket a helyeket meg szerettem volna előzetesen nézni, hogy mire számíthatok, milyen lehetőségek vannak a kiszállásra és beszállásra az akadályoknál. Mivel Erdélybe menet látogattam végig a helyeket, fordított sorrendben írok most róluk.

Az első ilyen, műholdas képek alapján kiszúrt akadályról kiderült, hogy nem is az. Bezdán alatt két közeli vonal metszette át a Ferenc-csatornát, ezt zsilipnek néztem, de mint kiderült, az egyik egy használaton kívüli híd, a másik pedig valamiféle kapu, amivel valóban le lehet zárni a csatornát, de az is nyitva volt (ha még használják egyáltalán).

Ezen a helyen kapta az első megerősítést az az előzetes feltevés is, hogy a náddal, vízínövényekkel sűrűn benőtt csatorna partokon nem lesz egyszerű ki- és beszállási pontokat találni. Ezekre leginkább a horgászok által kitaposott beállók lehetnek alkalmasak, igaz, hogy a vízmélységről azokon a helyeken még nem tudtam információt gyűjteni. Mindenesetre az már látszik, hogy ezek a műveletek nem lesznek egyszerűek, így számukat is célszerű lenne a szükséges minimumon tartani.

Egy foghíj a nádasban Cservenka és Sivac között

A túrán használt üvegszálas portya kaja esetében kétféleképpen tudok ki- illetve beszállni:
Az egyik, ha meg tudok állni párhuzamosan a parttal, és mint egy stéget használva lépek ki a hajóból. Ehhez viszont az kell, hogy az öt méteres kajakkal meg tudjam ilyen módon közelíteni a partot, illetve hogy a part ne legyen magasabb 30-40 centinél. A horgász beállóknál az öt méter feletti hajó hossz fog gondot okozni.
A másik lehetőség, hogy ha a vízmélység nem haladja meg a szintén 30-40 centimétert a part közelében, akkor a kajakban ülve kiteszem a lábaimat, és felállok. Ez a módszer akkor lehet problémás, ha gyorsan mélyül a part, és csak az egyik lábammal tudok biztonságosan megállni.

A hazautam két napja alatt, illetve a pénteki, Küküllő-menti felfedező túrám alapján azt láttam, hogy a Nagy-Küküllőn és a Ferenc-csatornán is nagyon nehéz lesz olyan helyeket találnom, ahol a fenti műveletek biztonságosan végrehajthatók. Ugyanakkor ez alatt a három nap alatt csak szúrópróbaszerűen álltam meg olyan helyeken, amiket a műholdas fotók alapján ilyennek ítéltem, míg a vízen, folyamatosan haladva jó eséllyel több lehetőség is adódik majd. Fő az optimizmus, ugyebár?

A Ferenc-csatornán négy zsilip van. A bezdáni környékit elfelejtettem megnézni, így ott marad a vízről való keresgélés. A Mali Straparnál lévő zsilipnél van egy beton párkány, ahol megoldható a kiszállás, valamivel feljebb pedig találtam egy beton stég szerűséget beszállni. Itt említenék még egy nehézséget ezekkel az átemelésekkel. A kajak 20 kg üresen, és nagyjából 40 kg csomag van benne. A 60 kilogrammos, 520 centiméteres hajót megemelni nem tudom, így vagy az orrát, vagy a hátulját kiemelve a partra (lehetőleg a nálam lévő fenderekre), majd a kereket alá téve tudom a partra ráncigálni, vagy úgy, hogy mindent kipakolok, kiemelem az üres kajakok, majd visszapakolok és áthúzom a beemelési pontra, remélve, hogy ott nem kell ismételten ki- és bepakolnom. Mondanom sem kell, hogy mindez kellően időigényes feladat.

A Mali Strapar-i zsilipet kerülő csartorna a beton lapokkal

A verbászi zsilip felett horgász stégek sorakoznak, ott biztos találok olyant, ahol vízre szállhatok, ellenben azt, hogy kiszállni hol fogok, nem sikerült a helyszínen kideríteni. Talán, ha beevezek a haladási irányomnak balra érkező Begejác patakban, ott találok helyet. Kicsit tartok tőle, hogy a kiszállási pontok keresgélése, sok helyen fel-le evezéssel, téblábolással fog járni, mint anno a Dunán az első gátnál, Geisingennél.

A verbászi zsilip alatti rész

Óbecsénél épp két versenykajakos srác szállt partra a csatornában, így nem kellett keresgélnem sokat a beszállási pontot, míg a Tiszából kiszállni a fürdőzők által is használt lépcsőknél lehet majd. A Tiszán más akadály nincs, csak a Vízi-rendészet stégjénél kell megállnom Szegeden, illetve Kanizsán, a határátlépés intézéséhez. Egy pozitív hozadéka volt annak, hogy egy hónapot csúszott az indulás, éspedig, hogy időközben újranyitották a vízi határt, így a Tiszán átevezhetek Szerbiába.

Kajakosok Óbecsénél

A következő biztos kiemelési pont a nagylaki, ahol viszont a közúton kell átvinnem a kajakot a határon. Itt, mint a helyszínen kiderült mintegy öt kilométert kell kerekeken húznom a kajakot. Az időveszteséget azzal próbálom majdcsökkenteni, hogy itt tervezek éjszakázni is, valószínűleg már a magyar oldalon.

A Maroson egyetlen gát van, Marosnémetinél. Egy horgászbeállót találtam kiszállni a jobb parton. Itt is biztos egy két kilométeres séta a gáton keresztűl, mert a szép, kavicsos-homokos part, ahol vízre tudok szállni, a bal parton van. Az eddigiek közül ez tűnt a legbarátságosabbnak.

És el is érkeztünk a Nagy-Küküllőhöz, ami a legnagyobb fehér folt volt az túratérképemen, és ahol, mint írtam, több olyan gát, küszöb van, ahol ki kell emelni. Ilyenek...

Mikeszásza

Nagysejk (Șeica Mare)

Dános (Daneș)

Újszékely

..., illetve ezeken felül a vízművek gátjai, minden nagyobb város felett, Balázsfalván, Kiskapuson, Medgyesen, Segesváron, illetve Székelykeresztúr felett, Betfalván.

Pénteken egész nap próbáltam megtalálni azokat a pontokat, ahol ezeket az akadályokat ki tudom kerülni, és azzal kellett szembesülnöm, nem biztos, hogy menni fog. A vízügy gátjainak felénél ennyi idő alatt nem találtam olyan helyet, ahol nem hogy biztonsággal ki- vagy betehetném a kajakot, hanem még a partot sem sikerült megközelítenem, annyira sűrű a növényzet. Csak Medgyesen több, mint két órát sétáltam tarlón, mezőn, sáros utakon, olyan helyeken, ahol a műholdas képek alapján egyáltalán esély mutatkozott a tiszta partra, sikertelenül. A kilátás tehát az, hogy ha az akadály előtt időben el kell kezdenem figyelni a vízről a kiszállási lehetőségeket, majd, ha ez sikerült is, lehet, hogy 5-10 kilométert kell húznom a kerekeken a kajakot, amíg újra vízre tehetem. Ráadásul ez a part mellett sem mindenhol tehető meg, ha pedig kimegyek az útra, onnan pedig találomra vissza-vissza megyek, kétes siker lehetőséggel, belátható, hogy elég nagy lutri ez a szakasz, arról nem is beszélve, hogy egy-egy ilyen művelet akár egy-két órát is igénybe vehet.

A medgyesi barangolás eredménye a lábaimon

A tapasztaltak alapján úgy döntöttem, hogy az első három napi szakaszra szükségem lesz a kísérő autóra. Az ütemterv tartása miatt továbbra is három napot szánok a Nagy-Küküllőre. Vasárnap (4-én) délelőtt elindulok Székelyudvarhelyről, és az első nap tapasztalatai alapján eldöntöm, hogy mi legyen a két további nap forgatókönyve. Ez annak tükrében is kiemelten fontos, hogy a kajak hogyan bírja ezt a gyűrődést, hiszen végig kellene bírnia az utat, és jó lenne, ha utána is használható maradna. Korábban volt egy olyan terv, hogy egy fordulékonyabb, stabilabb, strapabíróbb kajakkal végigevezem az első két-három napi távot, hogy felmérjem a viszonyokat, és erre partnerre is találtam a Zetelaki-tónál üzemelő Zöld kalap kajakkölcsöző tulajdonosában, aki adott volna egy ilyen járművet, de erre most már időhiány miatt nem kerül sor. Mindenesetre köszönöm a felajánlott segítséget, Levente!

JÓTÉKONYKODJUNK!

A KMTD Expedíció arra kéri követőit, hogy lehetőségeikhez mérten támogassák a Regőczi István Alapítványt, amely olyan árván maradt gyerekek megsegítésére jött létre, akik a koronavírus járványban vesztették el szüleiket. A szervezet az alábbi adatokkal fogadja az adományokat:

A kedvezményezett neve: Regőczi István Alapítvány a Koronavírus Árváiért
A kedvezményezett pénzforgalmi számlaszáma: 11705084-21448492
Az alapítvány adószáma: 19302599-1-14
A közlemény: saját név + „alapítvány támogatása (KMTD)”