Elindultam és teszteltem a Küküllőt

2021. július 5. 07:00

Vagy ő tesztelt engem? Az első nap hosszú volt, de ebből összesen nagyjából hét kilométert töltöttem vízen, annak is úgy húsz százalékát gyalogolva a kajak mellett. A lábaim kékek-zöldek-lilák, a bal hüvelykujjamat nem tudom rendesen behajlítani, és a kajakon is jó szolgálatot tett az alját védő fólia, de valószínűleg itt-ott azért elérték a műanyagot is a kövek.

Szitáló esőben értünk reggel Székelyudvarhelyre, ahol már várt pár barátom és egy TV stáb is. Felfelé menet is megnéztünk pár hidat az átjárhatóság megállapításának érdekébe, ezért valamivel kilenc után értünk a park szép fahídjához. Elkezdődött a pakolás, készült egy interjú, majd vízre tettük a kajakot, és útnak indultam.

Azt már a hídnál is láttam, hogy a két nappal korábbi állapothoz képest is apadt a Küküllő, így nem sokkal azután, hogy a hídról követők szemei elől eltakart az első kanyar, már ki kellett szállnom, hogy üres kajak mellett sétálva átjussak a sekély részen. Ezt a műveletet aztán elég gyakran meg kellett még tennem. Furán evezek, mert a sekélyebb részek előtt oldalt belelógatom a lábaimat a vízbe, hogy még azelőtt megérezzem a köveket, mielőtt koppannak a kajak alján, illetve így lefékezni is könnyebben tudok, ha kritikus mélységhez, pontosabban sekélységhez érkeztem. De ez a módszer sem akadályozta meg a természetet, hogy nyomokat hagyjon a kajak alján.

Mivel a köves, sekély részek elég gyakran követik egymást, aztán jönnek a bedőlt fák, az árvíz által hozott hordalék, végig figyelni kell, így esély sem volt, hogy menet közben fotókat készítsek. Be-bekapcsoltam viszont a akció kamerát, az alábbi videó pedig remélhetőleg szépen összefoglalja az első napomat:

Kipróbáltam tehát, hogy milyen a Nagy-Küküllőn kajakozni. A boldogfalvi híd előtt megforgatott az áramlat, és háttal úsztam neki egy fának. A víz alattam mély volt és a sodrás és erős, valamint a hidat is problémásnak ítéltem a reggeli szemlén, ezért jobbnak láttam a partra szállni. Mindent ki kellett pakolnom, hogy felemelve felvihessem a mezőre a kajakot, majd kerekekre tettem, és mindent visszapakoltam. Közben rájöttem, hogy a Bikafalán keresztül érkező patak elválaszt az úttól, tehát a mező keresztül, egy földúton átkelve a vasúton, a falu végére értem, és a falun keresztül elhúztam a kajakot a hodgyai eltérőig.

Időközben már felhívtam Antal barátomat, hogy jöjjön értem az autóval, hiszen számomra teljesen egyértelmű, hogy ilyen körülmények között, és ismerve az akadályok számát, egyedül a Küküllő végéig is sem biztos, hogy elérnék 21 nap alatt. Anyukám ehhez hozzátette: "Persze, ha egybe maradna a kajak."

Feltettük tehát a hajót a #theadventurousdacia-ra, és lementünk a kisgalambfalvi hídig, ahol újra vízre szálltam, hogy a Bözsefalváig tartó szakaszon Antal készíthessen drónos felvételeket.

A mai napot itthon töltöm, Székelykeresztúron. Összevágtam a videót, hogy láthassátok, miért döntöttem úgy, hogy Balázsfalva alatt, a Kis- és Nagy-Küküllő összefolyásától folytatom a túrámat holnap reggel. Onnan elvileg már a túratervnek megfelelően tudok majd haladni, ami már csak azért is praktikus lenne, mert a következő élelem csomagom Marosnémetinél vár, ahova két nap alatt kellene elérnem.

JÓTÉKONYKODJUNK!

A KMTD Expedíció arra kéri követőit, hogy lehetőségeikhez mérten támogassák a Regőczi István Alapítványt, amely olyan árván maradt gyerekek megsegítésére jött létre, akik a koronavírus járványban vesztették el szüleiket. A szervezet az alábbi adatokkal fogadja az adományokat:

A kedvezményezett neve: Regőczi István Alapítvány a Koronavírus Árváiért
A kedvezményezett pénzforgalmi számlaszáma: 11705084-21448492
Az alapítvány adószáma: 19302599-1-14
A közlemény: saját név + „alapítvány támogatása (KMTD)”