Az eső megálljt parancsolt

2021. július 10. 19:23

Egy órát ücsörögtem a ponchómban két fa között a kora délutánra beigért zivatar alatt, majd, mivel ugyan enyhült, de elállni nem akart az eső, fél hétkor úgy döntöttem, itt éjszakázom.

Nem járt lényeges idő sporlással, hogy az éjszakát nem sátorban, hanem a horgász faházikójában töltöttem a szigeten. A beszámoló összeszerkesztése és feltöltése reggelre maradt, és a net sem volt túl gyors. Amikor azzal megvoltam, főzte egy kis puliszkát, megmelegítettem a marhapörkölt konzervet, persze szigorúan a műzli után. Aztán csomagoltam, és fél tizkor útra keltem.

‘’Semmi izgalom'' – evezés közben arra gondoltam, hogy de jó lenne, ha ezt a címet adhatnám este a beszámolónak. Sokáig úgy tűnt, hogy menni fog. Bár volt pár zúgó, simán le lehetett ereszkedni rajtuk. A vasútvonal továbbra is keresztezgeti a Marost, de itt még csak a beton lábak álltak, így nem kezdték el beletenni a mederbe az híd összeszereléséhez szükséges ideiglenes oszlopokat.

A hagyományos vasútvonal továbbra is érintőlegesen veszi a folyót, és néha vonatot is látok. Egy mozdony és két (2!) kocsi. Simeria-Arad, áll a táblán. Szomorú látni, hogy mennyire tönkretették a romániai vasúti közlekedést. Nekem legalábbis ez az érzésem, főleg fiatalabb korom rengeteg vonatozásának emlékeire alapozva.

De a Marosra visszatérve, érdekes volt ma egy szakaszon látni az éles különbséget a kanyargó folyón, akár két egymást követő kanyar esetében is. Északon, a bal kanyarban a vasút beton támfal tetején futó sínpárja, vezetékei a épített környezetet mutatták, míg valamivel délebbre, ahol a Maros jobbra visszafordul, a dombról a sűrű erdő belelóg a vízbe, a vad természetet képviselve.

Amikor egy újabb gyorsvasút hídhoz érkeztem, kissé megijedtem, mert távolról látszott, hogy itt már helyén a fémszerkezet. Szerencsére a ’’takarítás'' is megvolt, így nyugodt vízen lehetett átevezni alatta.

A hordalékfa eltakarítására, úgy tűnik, nincs igény. Az olyan hidak, amelyeknek van lábuk a mederben, szépen összegyűjtik, majd, gondolom, a következő nagyobb árvíz magával sodorja. Itt például már elég jelentős mennyiség összegyűlt.

Három óra utánra zivatart jelzett a Meteoblu az útvonalon. A szele hamarabb megérkezett, de az eső, villámok, dörgés még nem, úgy hogy mentem tovább. Egészen jól haladtam, annak ellenéra majdnem megvolt az ötven kilométer, hogy ebéd után még evezhettem volna három-négy órát. Fél négy előtt megpillantottam a Solymosvárat. Egy szép kavicsos, füves partszakasz előtt eveztem el, többen is horgásztak. Elkezdett cseperegni az eső, ezért kikötöttem. Gondoltam, amíg átvonul a zivatar, megebédelek egy fa alatt, aztán megyek tovább. Ahogy Móricka azt elképzelte... A kajakban rájötte, hogy elfelejtettem áttenni a ’’konyhába’’ a mai ebédet, úgy hogy ki kellett nyitnom a hátsó tárolót. Ez volt a szerencsém, mert amikor meghalottam a vízen a közeledő eső hangját, épp annyi időm maradt, hogy ki- és felvegyem a ponchómat. Szakadni kezdett az eső, és egy órán keresztül nem is enyhült. Két fa közé ültem be, talán valamennyit felfogtak az esőből. Főzésről viszont szó sem lehetett, csak amikor már csendesedni kezdett az eső. Jól jött a forró leves, mert néha-néha már kirázott a hideg. Szerencsére a neoprén is a ponchós táskában volt, úgy hogy az evés után felvettem, az legalább meleg.

Eltelt egy újabb óra, csak esett. Gondoltam, ha hatig eláll, utána még tudok menni tizenöt-húsz kilométert nyolcig. Aztán ránéztem a radarra, és mindenhol esőt láttam. Nem lett volna értelme tovább menni. Elővettem a sátorlapot, kifeszítettem, hogy alatta fel tudjam húzni a sátrat. Utána úgy igazítottam, hogy legyen egy jó nagy előtető, ahova be tudom tenni a csomagokat. Végül a kajak is alákerült annyira, hogy a beülőbe ne essen be az eső. Jó volt a part, a vízben alátettem a kereket, úgy húztam fel.

A táskák tartalma természetesen száraz, de kívül minden csurom víz. Remélem reggel kisüt a nap, hogy megszáradhassanak. Arad 55 kilométer. Ha jó lesz az idő, és nem lesz váratlan akadály akkor meglehet. Igaz, hogy ott csak a csomagot tervezem felvenni a Rațio Beach-nél, esetleg enni egy pizzát. Éjszakázni viszont el kellene hagynom a várost.

JÓTÉKONYKODJUNK!

A KMTD Expedíció arra kéri követőit, hogy lehetőségeikhez mérten támogassák a Regőczi István Alapítványt, amely olyan árván maradt gyerekek megsegítésére jött létre, akik a koronavírus járványban vesztették el szüleiket. A szervezet az alábbi adatokkal fogadja az adományokat:

A kedvezményezett neve: Regőczi István Alapítvány a Koronavírus Árváiért
A kedvezményezett pénzforgalmi számlaszáma: 11705084-21448492
Az alapítvány adószáma: 19302599-1-14
A közlemény: saját név + „alapítvány támogatása (KMTD)”