Két váratlan átemelés és sok kedves ember

2021. július 10. 03:11

Épül a gyorsvasút pályája a Maros völgyében, és ma két hídja alatt is át kellett volna eveznem, de jobbnak láttam kiemelni.

A kajak az éjszakát a vizen, a stéghez kötve töltötte. Nem is tudtam volna kiemelni és nem is volt értelme. Elemében volt.

Reggel megint hatkor keltett az óra. Befejeztem, és feltöltöttem a kétnapi beszámolót, aztán elkezdtem a reggeli rutint. Melegítettem egy kis vizet a müzlinek, főztem egy teát, és felmelegítettem egy marhahúsos sólet konzervet. Eddig egyébként kimaradt, de ma valamikor délután beugrott, hogy eddig egy sótablettát sem vettem be, ami pótolná a túraétrendemből hiányzó ásványi anyagokat. Estétől ez is bekerült a rutinba, hiszen napi kettő az adag.

A tegnap jelzett technikai problémák egy része úgy tűnik, szárítással megoldódik. A napelemek magukhoz tértek, a telefonnak is újra van hangja, egyedül a GPS vacakol tivábbra is.

A tegnap esti horgász srác figyelmeztetett, hogy a második épūlő híd után lesz egy kövezés nagyon nagy kövekkel. Arról viszont elfelejtett szólni, hogy a hidak építés alatt használt masszív alátámasztó lábai a meder közepén maradtak. Egyébként a kövezés végül nem bizonyult nehéznek, simán ájöttem rajta. Nem úgy az autópálya híd alatt, ahol a hullámok többször átcsaptak a hajón, úgy egyharmadig megtöltve vízzel. Ki kellett kötnöm a híd után, hogy kiszivattyúzzam.

A vasúti hídnál aztán meglepetésként értek az alaposan összeszűkített meder közepén meredő oszlopcsonkok. Kikötöttem, és közelebbről megszemlélve a helyzetet, úgy döntöttem, kiemelek. A procedúra alatt egyszercsak a tegnap esti srác kiáltott le a hídról, mint kiderült, az építkezésen dolgozik. Kérdeztem, hogy van-e nála felesleges ivóvíz, de sajnos nem volt. A kiemelés nyilvánvalóvá tette, hogy három nap alatt nem érem el Aradot, úgy hogy vizet kell szereznem. Az átemelés időigényes volt, de az acél flaskámat is megtöltöttem, így az első szünet időigénye lejött az átemeléséből. Illetve nem, mert az megvolt, amikor a vizet mertem.

Mivel az időpont nagyjából stimmelt, elkészítettem, és elfogyasztottam a megszokott ebédemet is, majd elpakoltam a konyhát, és elindultam. Az emelőkocsi kezelője akkor épp szünetet tartott, és pecázott, és eszembe jutott, hogy megkérdezzem a vízről. Mondta, hogy mindjárt hoz, van egy nagyobb demizson, így viszont kiszálltam, és vele mentem a félig lévő acél flaskával, és egy kiürült másfeles palackkal. Ezt ő egy kétliteressel egészítette ki, így ez alatt az átemelés alatt összesen hat liter vízzel segítettek ki a kedves emberek.

A hidat elhagyva a már említett zúgón gond nélkül túljutottam, utána már nem volt gond a folyóval, csak kanyargott folyamatosan. Úgy tűnik, hogy a vasutat északon érintőlegesen hozzáépítették a Maroshoz, mert egy bal és egy jobb kanyar után mintha háromszor is ugyanoda jutottam volna vissza: a folyóból kiemelkedő töltés, tetején a vasúttal. Volt egy rövid szakasz, ahol számra kicsit tájidegen, hatalmas gömbölyű kövek voltak a meder szélén.

Az utolsó szakaszon elég sok horgász és üres helyeket is láttam. Nem sokkal nyolc előtt már figyeltem a sátorhelyet, és rá is kérdeztem egy három fős horgász csapatnál. Mondták, hogy csatlakozzak hozzuk, de ott nem tudtam volna kiszállni a kajakból. Erre az egyik srác javasolta, hogy aludjak a házikójában, ami a kb egy kilométerre van, a következő sziget alsó végén. Így hát most egy faházikó felső ágyán fekszem, reggel pedig nem kell majd megvárnom, hogy megszáradjon a sátor.

JÓTÉKONYKODJUNK!

A KMTD Expedíció arra kéri követőit, hogy lehetőségeikhez mérten támogassák a Regőczi István Alapítványt, amely olyan árván maradt gyerekek megsegítésére jött létre, akik a koronavírus járványban vesztették el szüleiket. A szervezet az alábbi adatokkal fogadja az adományokat:

A kedvezményezett neve: Regőczi István Alapítvány a Koronavírus Árváiért
A kedvezményezett pénzforgalmi számlaszáma: 11705084-21448492
Az alapítvány adószáma: 19302599-1-14
A közlemény: saját név + „alapítvány támogatása (KMTD)”