A romániai szakasz teljesítve

2021. július 13. 03:36

Fél hatkor Nagylaknál kerékre tettem a kajakot, ezzel pedig véget ért a KMTD Expedíció romániai evezős része.

Ruhaszárítónak is használható

Reggel, a változatosság kedvéért ne konzervet, hanem prézlis-lekváros tésztát készítettem. Aztán pakoltam, és indultam, szóval egyébként a szokásos reggeli rutin. Ezúttal is az volt a terv, hogy a lehető leghosszabbra húzom az első szakaszt. Két megállásra kényszerítő tényező van: ha elfogy az egyliteres palackban lévő víz, vagy ha pisilni kell. Kellemes idő volt, fátyolfelhő csökkentette a nap erejét, így három és fél órát eveztem az első pihenőig. Mivel láttam, hogy egy következő hosszú menettel elérem Nagylakot, ebédszünetet tartottam.

Ma elég változatos volt a táj. Volt széles meder, csupasz partokkal, ahol nagyon kellett figyelni a víz áramlására, hogy elkerüljem a homokzátonyokat. És volt igazi vadregényes szakasz, rengeteg bedőlt fával, áthatolatlannak tűnő erdőkkel a partokon. Kevés embert láttam, ez biztos betudható annak, hogy munkanap volt. Ellenben a zátonyokon megint sok madár tanyázott.

Ma is találkoztam kábeles komppal, épp egy autót csörlőzött át az egyik partról a másikra. Igen, csörlőzött, kézi erővel működött. Egy másik helyen pedig, ahol csak kis, személyszállításra alkalmas rév volt, azt is megtudtam, mit kell csinálni, ha a révész a másik oldalon van: egy kővel kopogtatni a kábeltartó vas szerkezetet.

Nagylakhoz közelítve ismét kiszélesedett a Maros, tehát megint kerülgetnem kellett a sekély részeket. A kiszállási pontot egy jobb kanyar után pillantottam meg, egy földút vezetett bele egyenesen a folyóba.

Kerekekre emeltem a kajakot, és kihúzta a fák közé, az árnyékba. Tanulva a dévai szívásból, elővettem a sportcipőmet, hogy ne a vékony talpú evezős cipőben gyalogoljak öt kilométert, illetve a vizeket elölről hátratettem a beülőbe. A kereket is előbbre szereltem, ráadásul úgy kellett felkötnöm, hogy ha netán a határon bele szeretnének nézni a tárolóba, az nyitható legyen. Egészen kellemes lett így a hajó egyensúlya, majdnem semmi teher nem jutott a vállamra, csak húznom kellett. Viszonylag hamar le is tudtam a kb háromkilométert a határállomás mellett lévő OMV kútig. Sajnos épp váltás volt, így várnom kellett egy keveset, de utána megvettem két doboz hideg kólát és egy hatalmas rántott húsos szendvicset, amit ott meg is ettem, miközben az érdeklődőkkel beszélgettem.

A határon simán átjutottam. Mindkét oldalon csak a személyimet nézték meg, a magyar vámosok azért mutattak némi érdeklődés a nagylaki határátkelőnél szokatlan jármű, és célom iránt. Megkértem őket, hogy jelezzék a járőröző kollégáiknak, hogy a közelben, a vízművek vízállás lépcsőjének közelében fogok sátorozni, és reggel megyek tovább.

A határátkelőt elhagyva letámadtam egy köztéri vízcsapot, és kicsit felfrissítettem magam, majd nem sokkal utána balra tértem a Maros partra vezető földútra. Itt is kellett baktatni úgy másfél kilométert. Kíváncsi voltam, hogy a felderítő úton látott vadnyulak most is az úton lesznek-e. Egy volt ott, de gyorsan eliszkolt.

A múltkor nem vettem észre, hogy a parthoz vezető bejáró sarkán, egy fán mozgásérzékelős vadkamera van, vicces lenne látni a vadőrök arcát, amikor meglátnak elvonulni a rögzített felvételen.

Közvetlenül a folyóhoz levezető fém lépcső mellé támasztottam le a kajakot. Azon kell majd levinnem holnap, úgy hogy mindent ki kell pakolnom belőle. Felhúztam a sátrat, mint utólag kiderült, egy hangyabolyra. Vajon megtalálják a rést a zipzáron?

JÓTÉKONYKODJUNK!

A KMTD Expedíció arra kéri követőit, hogy lehetőségeikhez mérten támogassák a Regőczi István Alapítványt, amely olyan árván maradt gyerekek megsegítésére jött létre, akik a koronavírus járványban vesztették el szüleiket. A szervezet az alábbi adatokkal fogadja az adományokat:

A kedvezményezett neve: Regőczi István Alapítvány a Koronavírus Árváiért
A kedvezményezett pénzforgalmi számlaszáma: 11705084-21448492
Az alapítvány adószáma: 19302599-1-14
A közlemény: saját név + „alapítvány támogatása (KMTD)”