A Marost is magam mögött hagytam

2021. július 16. 18:44

Ötvenhárom kilométert kellett csak eveznem ma, öt órakor már a szegedi Horthy Csónakházban kortyoltam a hideg szódát. Ők látnak vendégül ma éjjel.

A tegnapi hangyás kérdésre a válasz: igen, megtalálták a rést a zipzáron, reggelre mindenhol hemzsegtek. Ennek ellenére jól aludtam, szerencsére az apró és jámbor fajtából voltak, nem csíptek.

A maradék dolgokat is kipakoltam a kajakból, evittem a fém lépcsőn a Marosra, és újra bepakoltam. Kilenckor indultam útnak, ez már a magyar idő szerinti kilenc óra. Hamarosan egy új elem jelent meg a parton, a magyar szakaszon már táblák jelzik a folyamkilométereket. Ez azt jelzi, hog elvileg hajózható a folyó, gyakorlatilag viszont a homokzátonyok miatt eléggé ismerni kell. Nekem is sokszor szlalomoznom kellett, hogy ne csússzak fel egyre. Ræadásul folyamatosan apad a Maros, az utóbbi napokban kb egy métert, szóval hamarosan a felszínen is felbukkannak a homokszigetkék.

Öcsi haverja, Christoph svájci, és itt nyaral magyar feleségével és lányával, aki most épp egy lovastáborban van. Amíg elkészült az ebéd ők fröccsöt, én kólát kortyolgattam, és utazós sztorikat meséltünk egymásnak. Mindenkinek volt ilyen bőven. Aztán elköszöntem, és folytattam az utamat.

Köszönöm szépen, kedves Öcsi, a meghívást, az ebét, a hideg kólát. Nagyon jól esett.

Szegedhez közeledve több evezős is szembe jött. Úgy tűnik többen választják a Maros torkolat utáni szakaszát nyugodt evezéshez, gondolom azért, mert itt nem nagyon járnak hajók, motorcsónakok. A Tiszára kiérve aztán már rengeteg evezős szelte a hullámokat, egy strandnak használt partszekesz tömve volt emberekkel. Megérkeztem Szegedre.

A Bertalan híd előtt található Horthy Csónakházba tartottam. Feri, a tulaj az M1 Híradóban látott, és azonnal rám írt, hogy szeretne vendégül látni éjszakára, és megvendégelni egy ropogós csülökkel. Örömmel elfogadtam ezt a meghívást is, mert másnap mielőbb túl kellett volna esnem a vízi határon való kilépésen. A csónakház mellett egy lakókocsi várt, így nem kellett sátort állítanom, ráadásul mindössze ötszáz métert kell majd eveznem a vízirendészet úszóművéig, ahova reggel fél nyolcra kértem őket, a határrendészetet és a vámosokat. Egy nappal előtte fel kell hívni őket és jelezni a határátkelés helyét, időpontját és az átkelők adatait.

A Horthy Csónakháznál Feri felesége, Judit fogadott. Feri áruért volt éppen, de hamarosan ő is befutott, mint ahogy a Délmagyar.hu riportere is. Kértem egy kis időt, hogy gyorsan lezuhanyozzak, és magamra kapjam a szalonképesebb ruhámat. A fotók kedvéért tettem egy kört a kajakkal, majd leültünk és elkészült az interjú.

A riportot követően felvittem a szükséges dolgaimat a lakókocsiba, kértem Feritől egy töltőt, és ráaggadtam a dolgaimat, hogy visszatöltsem az elhasznált áramot, amit a napelemeknek nem teljesen sikerült. Mostam, teregettem, majd szóltam Juditnak, hogy odateheti a csülköt sülni.

Közben befutott Peti is az élelem és víz utánpótlásommal. de nem csak azt hozta, hanem, amint mondta, egy kis szegedi szponzorációként kiegészítették Marikával pár fontos, már fogyóban lévő dologgal, mint Fenistil gél, naptej, WC papír.

Visszatérve a vendéglátóimra, Feriék sokat jótékonykodnak. Rendszeresen visznek segélyeket vagy pénzt Erdélybe és Kárpátaljára, ahol árvaházakban élő gyerekeknek vásárolnak szükséges dolgokat. Advent előtt a Horthy Csónakház öt-hat alkalommal jótékonysági vacsorapartikat szervez évek óta, az adományperselyekben összegyűlő, jellemzően több egy millió forintot személyesen viszik ki a rászorultaknak. Feri tagja a Kerecsend Motoros Egyesületnek is, amely egy hosszú gyűjtés eredményeképp, nemrég vett egy házat Kárpátalján egy ötgyermekes családnak.

A vacsora mellett sokáig beszélgettünk, aztán elvonultunk aludni. Legkésőbb negyed nyolckor el kellett indulnom, ezért megkértem Ferit, hogy fél hétkor jöjjön majd le segíteni (a csónakház melletti úszó házban laknak), mert este kitettük a kajakot a stégre, hogy a hajók, mototcsónakok által keltett hullámok ne csapkodják neki a fém rudaknak.

JÓTÉKONYKODJUNK!

A KMTD Expedíció arra kéri követőit, hogy lehetőségeikhez mérten támogassák a Regőczi István Alapítványt, amely olyan árván maradt gyerekek megsegítésére jött létre, akik a koronavírus járványban vesztették el szüleiket. A szervezet az alábbi adatokkal fogadja az adományokat:

A kedvezményezett neve: Regőczi István Alapítvány a Koronavírus Árváiért
A kedvezményezett pénzforgalmi számlaszáma: 11705084-21448492
Az alapítvány adószáma: 19302599-1-14
A közlemény: saját név + „alapítvány támogatása (KMTD)”