Érkezik az ár

2021. július 28. 10:57

Kanda-fokról indultam, és Baja felett nem sokkal ért véget a mai szakasz. Ezen a napon csak 26 kilométert haladtam, kérdés, hogy tudom-e majd pótolni, vagy összeszedek még némi plusz késést.

Reggel, amikor kimásztam a sátorból, Gyuri már javában igazgatta a stéget, és hordta feljebb a dolgokat az alacsonyabb partszakaszról. A Nyugat-Európai esőzések okozta ár eleje már látszott a parton, emelkedésnek indult a Duna. Több, mint két métert is nőhet a folyó szintje, engem is több barátom figyelmeztetett erre. Azt még nem tudom, hogy az evezést hogyan fogja érinteni, de az éjszakai sátorozásra oda kell majd figyelni. A hydroinfo.hu előrejelzése szerint három nap múlva találkozom majd a tetőzéssel Paks és Dunaföldvár között.

Megreggeliztem, összepakoltam, még egyszer megköszöntem Gyurinak a szívélyes fogadtatást, és megígértem, hogy kerítek rá alkalmat, hogy visszajöjjek a Kanda Kormányzóságba.

Az árral szembe való evezésnek az az egyik kellemetlen hozadéka, hogy nem lehet leállni, mert elindulunk visszafelé, és újra meg kell tenni egy már leevezett szakaszt. Ezért, ha épp nem egy limánynál jön el az ivás ideje (félóránként ittam, ez is hozzáadott némi rendszert a haladáshoz, és akár plusz motivációt az utolsó percekre), akkor érdemes kihúzódni a partra. Ez persze nem mindenhol egyszerű, és arra fokozottan figyelni kell, hogy az áramlási viszonyok a visszatérést is lehetővé tegyék, hiszen egy ilyen hosszú kajakot elég könnyen megforgat, ide-oda sodor a víz.

Ezen a napon át kellett vennem a bajai utánpótlás csomagomat, tehát odáig mindenképpen el kellett jutnom. Bajáig csak egy település-páros esik útba, Dunaszekcső és Dunafalva. A kettő között egy komp is közlekedik, ezúttal valószínűleg épp Dunaszekcsőn állhatott, mert a dunafalvi rámpa üres volt.

Dunaszekcső

Nem sokkal a kikötő alatt egy fal maradványait fotóztam. Azt hittem, hogy valami révház lehetett, de utánaolvasva kiderült, hogy római ellenerőd, kikötőerőd volt. A Contra Florentiam a 370-es évek első felében épült, I. Valentinianus császár idején (http://www.muemlekem.hu/muemlek/show/2157).

Dunaszekcsőt követően Bajáig leginkább evezni kellett. A kilencven fokos jobbkanyart elhagyva elég sok sarkantyú van, ezeken kellett átjutni (az emelkedő Duna miatt erre egyre több helyen lehetőség volt), vagy, ha nem sikerült, akkor kerülni. Ez a lehetőség sokkal kellemetlenebb, mert nem csak a Duna alap sodrását kellett leküzdeni, hanem a sarkantyú által terelt vízét is, a plusz távolságról nem is beszélve. Ilyenkor gyakran másfél-két kilométer per órás sebességet mutatott a GPS. Bajánál is elég nagy volt a sodrás a Sugovica torkolata előtt, aminek a partján a Spartacus csónakháza van. Ráadásul itt is stégek, csónakok, motorcsónakok sorakoznak a parton, tehát beljebb kell menni, a nagyobb sodrásba. Megkönnyebbülés volt, amikor befordultam a „sarkon”.

De előtte még összefutottam egy ismerőssel is. Egy motorcsónak épp kikötéshez készülődött, és kiderült, hogy Laci vezeti, akinél eredetileg hagytam volna az utánpótlás csomagomat. Ő vitt el Edithez, mert a csónakház közelebb volt az útvonalamhoz. Mindkettőnknek kellemes meglepetés volt a váratlan, véletlen találkozó.

Edit a csónakházban várt a csomagommal, illetve vett nekem egy szúnyog spray-t is, miután említettem, hogy el kell majd ugornom a közeli boltba érte. Egy pár csomag mogyorót és egyéb magvakat is összekészített nekem, de sajnos el kellett utasítanom, mert a sajátjaimat sem fogyasztom olyan ritmusban, ahogy gondoltam, hogy fogom. Gondolom, hogy a szúnyogspray végül a magos zacsiba került, mert este már nem találtam. A kedves gesztus ellenére azért elugortam a boltba, mert még szükségem volt pár dologra. Hogy gyorsabban megjárjam, kaptam egy bringát.

Bevásároltam hát, elköszöntem Edittől, és lebattyogtam a stéghez kötött kajakhoz bepakolni. A stégen egy idősebb kajakos érdeklődött túrám iránt, én pedig a sátorozási lehetőségekről úgy négy-öt kilométeren belül, Baja felett. Azt javasolta, hogy menjek el Érsekcsanádig, esetleg a Vén Dunán, ahol kisebb a sodrás. A gond csak az volt, hogy az kb nyolc kilométerre van, nem nagyon fért volna bele. Az áradó Duna azonban leszűkítette a lehetőségeket. Azt a tanácsot viszont megfogadtam, hogy a Dunára kiérve menjek át a túlpartra, mert ott könnyebb lesz felevezni a város végéig. Kicsit megszenvedtem a híd előtti-alatti örvénylő vízzel, de túljutottam rajta. Még mindig nem voltam biztos az éjszakázást illetően, ezért megálltam egy horgászcsónak mellett érdeklődni a rajta lévő két horgásztól. Ők is azt mondták, hogy nem nagyon tudnak jó sátorozási lehetőséget feljebb, ezért vagy bemegyek a Vén Dunába, és nem sokkal a torkolat felett van egy turistaház, ott állok meg, vagy a túlparton látszott egy rövid, homokos partszakasz, ami felett kellően magas a part, hogy biztonságosan sátorozzak. Ez utóbbit választottam, mert ott egyértelműen könnyen kiköthettem. Igaz, ehhez újra át kellett eveznem a Dunán.

A part jó volt, az oda vezető ösvény az erdőben kellőképpen kiszélesedett, hogy akár két-három sátrat is fel lehessen húzni. Mindent kipakoltam a kajakból, kézben feljebb vittem úgy egy métert, és elől-hátul kikötöttem a fákhoz. Felállítottam a sátrat, a szúnyogokkal harcolva. Itt derült ki, hogy hiányzik Edit spray-e. De Fenistilem van, úgy hogy legalább az utóhatást csökkenteni tudom.

JÓTÉKONYKODJUNK!

A KMTD Expedíció arra kéri követőit, hogy lehetőségeikhez mérten támogassák a Regőczi István Alapítványt, amely olyan árván maradt gyerekek megsegítésére jött létre, akik a koronavírus járványban vesztették el szüleiket. A szervezet az alábbi adatokkal fogadja az adományokat:

A kedvezményezett neve: Regőczi István Alapítvány a Koronavírus Árváiért
A kedvezményezett pénzforgalmi számlaszáma: 11705084-21448492
Az alapítvány adószáma: 19302599-1-14
A közlemény: saját név + „alapítvány támogatása (KMTD)”