Baja – Ordas, két nap

2021. július 30. 18:54

Szerdán harmincnál kevesebbet, csütörtökön valamivel többet eveztem, a kettőből megvolt a harmincas átlag. Szerintem előnyös nekem az áradó Duna.

Baján hajnalban nagy csörtetve elvonult valaki a sátram mellett. Amikor kikászálódtam a sátorból, megállapítottam, hogy egy horgász, aki az odadobott Helló-ra szintén egy Helló-val válaszolt. Egy jól megtermett szőke, fiatal férfi volt. Igazán csak akkor lepődtem meg, amikor valamivel később, amikor már elkezdtem pakolászni, odajött, és reményteljes hangon megkérdezte, hogy beszélek-e angolul. Ekkor derült ki, hogy dél-afrikai. Hogy kerül egy dél-afrikai horgász Bajára? Röviden úgy, hogy van közös gyerekük egy bajai nővel. A hosszú verzió pedig túl személyes, hogy itt leírjam. Szóval látogatóban van, sőt, másnap egy esküvőre hivatalosak, de azért magával hozta a horgász felszerelését, ha lenne egy kis szabad ideje. Úgy tűnik volt. Sajnos mindkét horgát sikerült beszakítania, így a tervezettnél rövidebbre sikerült a horgászat. De jót beszélgettünk, megkértem, hogy a szemetemet vigye el az első kukáig, adtam neki két zacskó diákcsemegét (amit az Édes Mackó biztosított az útra), mert nem fogyott úgy, ahogy arra számítottam, cserében kaptam tőle egy tasak dél-afrikai teát. Aztán elköszöntünk.

Túl magasra vittem a kajakok, az éjszaka folyamán nem emelkedett a víz többen 30-40 centinél. Levittem a Dunába, bepakoltam, és útra keltem. Abban biztos voltam, hogy Foktőig nem érek el, és mivel Fajsz és Foktő között a kalocsai kikötőn kívül nem nagyon van potenciálisan biztonságos (áradó Duna mellett) sátorozási lehetőség, és Kalocsa is túl távol van, kénytelen voltam Fajszot megjelölni célnak, ami újra egy harminc kilométer alatti távot jelentett.

Ezen a napon több Duna-parti üdülősor mellett is eleveztem, Baja után is volt ilyen, majd Érsekcsanádnál és Sükösd magasságában is. Ez persze a bal parton, hiszen a jobb partot ma majdnem végig a Gemenci-erdő jelentette. Érsekcsanádnál a feljebb látott rozsdás hajó horgonyzott a vízen, csoda, hogy még úszott. Nemrég kerülhetett oda, mert a műholdas képeken nem látszik. Talán restaurálni szeretné a tulajdonosa.

Több helyen láttam jetski-ket a speciális stégeken. Az egyik ok, amiért írtam, hogy jól jött nekem az áradat, az ez: a Dunán sodródó hordalék miatt ezek a sporteszközök ezekben a napokban a parton maradtak, jó pár motorcsónakkal egyetemben, így az általuk keltett hullámokkal nem kellett megvívnom.

Hat órakor kötöttem ki a fajszi komp rámpáján. Kompot itt sem láttam másnap reggelig tartó itt tartózkodásom alatt, úgy, hogy gyanítom, hogy megszűnhetett. Kerékre tettem a kajakot, és felhúztam a part menti ligetbe, ahol már állt egy sátor. Gyorsan felhúztam az enyémet is, aztán beültem a Gyöngyvirág Bisztró teraszára, és rántott sajtot rendeltem bisztró burgonyával, szódával és egy latte macchiatót.

A vacsora végeztével a sátorhoz tartottam, amikor a szomszédok is befutottak. Gábor és Orsi Nagykanizsáról tartottak kerékárral Budapestre. Tegnap óta itt vannak, ezen a napon bebicikliztek Kalocsára. Tőlük tudtam meg, hogy a bisztró melletti zarándokszállásnak ma lesz egy lakója, így be lehet jutni a zuhanyzóba. Továbbá kaptam tőlük egy hálózati töltőt, hogy az éjszaka folyamán feltölthessem a power bank-emet. Közben megérkezett Csaba is, aki a Mária-úton zarándokol, és ez az első zarándoklata. Vele is elbeszélgettem, de aztán hagytam, hogy lefeküdjön, mert reggel korán szeretett volna kelni és indulni. Azért reggel még váltottunk pár szót, amikor öt körül elhoztam a power bank-et. Nem tudtam merre indul, és ugyan megígérte, hogy beteszi a sátram alá, saját tapasztalatból tudom, hogy többnapnyi gyaloglás után nem nagyon esik jól olyan lépéseket tenni, amik nem a cél felé visznek.

Reggel Orsiék is indulásra készültek, de miközben Orsi sátrat bontott, Gábor elugrott a fajszi boltba. Kértem, hogy ha talál, hozzon nekem egy szúnyog sprayt, amit meg is tett, és még pénzt sem fogadott el érte. Hálásan köszönöm ezt is, és a töltőt is, Gábor, Orsi!

Elköszöntünk, ők nekiálltak reggelizni, én vízre szálltam. Úgy másfél órával később, és hat kilométerrel feljebb kerültek el a töltésen. Pont egy rövid famentes szakasz volt, de amikor én odaértem, ők épp betekertek a fák mögé, így nem volt értelme utánuk kiáltsak.

A Duna szintje tovább emelkedett. Sok helyen a folyamkilométer táblák is már a vízben voltak, nem csak az oszlopuk. A tetőzés egy nap múlva várható úgy, hogy valószínűleg ideiglenesen teljesen alámerülnek majd.

A kalocsai kikötő felett egy Kajak-Kenu Pont-ot jelzett egy tábla. Terasszal, büfével, bisztróval. Sajnos messze volt még az első pihenőm időpontja úgy, hogy nem akartam tölteni az időt azzal, hogy megállok. Ráadásul jó lett volna újra harminc kilométer fölé tornászni a megtett távot. Ezért nem örvendtem, mikor az első mederkotrót megláttam, annak meg főleg nem, hogy a rajta álló pár ember jelezte, hogy balról, azaz a sodrásba kerüljem a drótkötelek miatt. És annak sem, amikor felhívták a figyelmemet, hogy lesz még pár hajó feljebb, figyeljek. Volt is, és eléggé megszenvedtem, főleg a Hídépítő Speciál Kft. hajójának fősodrásban való megkerülésével. Azért horgonyzott ott, mert épül egy új Duna-híd Kalocsa és Dunaszentgyörgy között, annak a munkálatai folynának a mederben, ha éppen nem áradna a Duna. De mindkét parton dolgoztak a munkagépek.

Elhaladtam Uszód mellett, majd a túloldalon feltűntek Paks épületei. Ezen az úton igyekeztem nem tulajdonítani nagy jelentőséget a távolban feltűnő hidaknak, településeknek. Emlékszem, hogy a Duna 2860 túránkon, még Németországban valahol, egy egyenes szakaszon több órán keresztül eveztünk, amíg elértük a korábban megpillantott hatalmas hidat. És akkor lefelé haladtunk, az árral. Rájöttem, hogy felfelé sokkal nagyobb stresszt okozna, ha arra figyelnék, hogy milyen lassan közelítek egy távoli célhoz. Ezért most mindig arra figyeltem, hogy az épp előttem lévő szakaszt, kanyart, fát, sarkantyút, az éppen felmerülő feladatot oldjam meg, és egyszer csak ott voltam a korábban még távoli helynél.

Nem sokkal azután, hogy Dunaszentbenedek magasságában eleveztem egy Halsütőde mellett, rájöttem, hogy meg kellett volna állnom ebédelni. Reménykedtem, hogy talán Pakssal szemben is lesz még, de mikor valamivel feljebb konzultáltam a térképpel, kiderült, hogy nincs. Így hát maradt a szokásos ebéd, a göndör leves és a Husom szárított marhahús. A várossal szemben találtam egy olyan partszakaszt, ahol jelenlegi vízszint felett kb tíz centiméterre volt egy füves-bokros placc, és mellé is tudtam állni úgy, hogy ott ebédeltem.

Jól jött ez a plusz energia a paksi nagy kanyarra, mert hiába a belső íven haladtam, elég jelentős volt a sodrás, így munkás a haladás. És állítólag ilyen lesz majd Dunaföldvárnál is, a mohácsi vízirendész mondta. De túljutottam ezen is, és közeledtem Ordashoz. A kikötőnél egy rámpára emlékeztem, oda tartottam. Előtte odaköszöntem a horgász bácsinak, aki kellően érdeklődőnek bizonyult úgy, hogy elcsevegtünk egy ideig. Ő azt mondta, hogy egy lépcső van a kikötőnél, de amúgy ezen a partszakaszon szoktak sátorozni, jó hely. Ráadásul az éjszaka már legfeljebb tíz-tizenöt centis emelkedés várható. Tovább evezve több helyet is láttam, ahol a fák között megközelíthetek a Dunába vezető földutakat, de azért eleveztem a kikötőig. Sajnos valóban nem volt jó kajakkal való kikötésre úgy, hogy visszacsorogtam az egyik útig, és ott kötöttem ki. és vertem tábort. Az csak másnap reggel derült ki, hogy ötven méterrel a kikötő után mégiscsak volt egy rámpa.

JÓTÉKONYKODJUNK!

A KMTD Expedíció arra kéri követőit, hogy lehetőségeikhez mérten támogassák a Regőczi István Alapítványt, amely olyan árván maradt gyerekek megsegítésére jött létre, akik a koronavírus járványban vesztették el szüleiket. A szervezet az alábbi adatokkal fogadja az adományokat:

A kedvezményezett neve: Regőczi István Alapítvány a Koronavírus Árváiért
A kedvezményezett pénzforgalmi számlaszáma: 11705084-21448492
Az alapítvány adószáma: 19302599-1-14
A közlemény: saját név + „alapítvány támogatása (KMTD)”