Újabb találkozás egy vaddisznó családdal

2011. július 18. 10:57

"Ami késik, nem múlik" – tartja a mondás. Egy hetes késéssel végül feljutottunk a Prédikálószékre.

A kiindulási és érkezési pont, a korábbi börzsönyi túránkhoz hasonlóan, a Nyugati Pályaudvar volt. Pilisvörösvár-Szabadságligetre 40 perc alatt ér ki a Siemens Desiro. Felszállás után kicsit tanácstalanok voltunk, mert hiába volt a kocsi oldalán a kerékpár piktogram, bent nem volt egyértelmű, hova is kellene állítanunk a bringákat. Végül a az egyik oldalon a lehajtható üléseknek támasztottuk őket. Az, hogy ez a megoldás, este derült ki, a Stadler Flirt-ökön ugyanis ugyanitt már ott voltak a piktogramok.

Pilisvörösvár helységtáblát elhagyva a jobb oldalon a távolban látható a Hármashatár-hegy, a János-hegyi kilátó és a Széchenyi-hegyen található TV torony is. Pilisszántó felé ereszkedve a völgyben feltűnik a Határréti-horgásztó.

Pilisszántóra érkezve egy kisebb, faragott kapun hajthatunk be a faluba. „Ki a kapuban áll, őrt áll” ez áll rajta. Most mi álltunk ott, beengedtünk magunkat, és tovább mentünk. Az első látványosabb célpontunk a Pilis-tető oldalában álló kápolna és Szikla színház volt. A házak közül kiérve a buszfordulóban két kereszt is áll, ettől megtévesztve balra fordultunk a földútra. Pár száz méter után kiderült, hogy nem ez lesz az az út, ami a kápolnához vezet, úgy hogy kénytelenek voltunk visszafordulni. A főúton tovább tekerve rátaláltunk a helyes útra. A Szikla-színház táblát követve hamarosan egy sorompó zárta el az utat, autóval itt nem lehetne tovább menni, azzal az alsó úton lehet feljutni a kápolnához. Mi kerékpárral természetesen tovább mentünk és nemsokára elénk tárult Pilis kapuja.

Pilis kapuja

„A Pilis hegy oldalában lévő kőbánya rekultivációjakor adódott az ötlet, hogy a görög színházak példáját követve legyen itt színház. Európa egyetlen községi önkormányzata Pilisszántó, amely színházat tart fenn. Pályázati úton támogatást kapott a falu, így született meg 2003-ban a pilisszántói Szikla Színház. A hely adottságainak, valamint az ezzel rokon szellemiségű előadásoknak, koncerteknek gyorsan híre ment az egész országban, még határon túl is.” - áll a színház Facebook-oldalán.

A kapu mellett egy Trianon-emlék kopjafa és egy Wass Albert tábla áll. A kapun áthaladva a régi kőbánya területére jutunk. Itt letámasztottuk a bringákat és a meredek falon rövidítve felmásztunk a Kápolnához. A Makovecz-iskola tanítványa, Őrfi József által tervezett és nagyrészt szintén a tanítványok által kivitelezett kő épület 2006-ban készült el.

A Hosszú-hegy és a Pilistető közötti nyergen áthaladva ereszkedtünk le Piliszszentkeresztre. A falú Dobogókő-felőli kijáratánál egy Pálos-kolostor romról készült fotót találtam a Google-Earthbe. Elindultunk az jelölt helyhez vezető turista ösvényen, de nem találtuk meg. Lehet, hogy rossz helyen van a fotó?

Pilisszentkeresztet elhagyva, a főútról jobbra térve értünk be a természetvédelmi területre. A kerékpározók számára megnyitott erdészeti magánút bejáratánál tábla figyelmeztet a betartandó etikettre. Az, hogy a jobb oldalon, a Pilisi-Parkerdő Zrt tábláján a kerékpár is át van húzva, ne zavarjon meg senkit.

A gerincen átérve egy hosszú és tempós ereszkedés következett. Tempósan gurultunk lefelé, amikor egy bal kanyarban lesodródtam az út széli kavicsos-faleveles részre. Átvillant az agyamon, hogy lehet, hogy most fogom kipróbálni az új bukósisakom hatékonyságát, de szerencsére egy pillanatnyi hátsó kerék blokkolással sikerült a helyes irányba állítani a bringát. Meleg helyzet volt.

Az ereszkedést követően egy útelágazáshoz értünk. Itt kiderült, hogy az okos-telefonok mellé azért nem árt, ha van az embernél egy hagyományos térkép is. Ezen a ponton ugyanis sem Vodafone, sem T-mobil térerő nem volt, így a telefonokra telepített Google Maps használhatatlan volt. Bár sejtettük hogy hol vagyunk, a hosszú ereszkedés kissé megzavart. Egy arra járó kerékpáros azonban megerősítette pozíciónkat. Pár száz métert még tovább kellett mennünk. Nem sokkal később, a Rám-szakadék felé vezető erdei út bejáratánál találtuk egy „Kerékpárutak a Pilisben” táblát, amely a földön szomorkodott, az oszlopának támaszkodva. Végleg megbizonyosodtunk róla, hogy jó helyen járunk és hamarosan már a Prédikálószék felé emelkedő murvás erdei úton tekertünk felfelé.

Pilisszentkereszt óta a fák között vezetett az utunk, így hiába jártunk viszonylag magasan, kilátás a környezetre nem igazán volt. Az első igazi szép látvány az erdei úton tárult elénk, Visegrádot, Nagymarost láthattuk a magasból.

Nemsokára elértünk ahhoz az elágazáshoz, amelyhez később vissza kellett jönnünk, hiszen a völgy felé induló út vezet el Lepencére. Továbbmentünk a Hubertus-kunyhó irányába a gerincen, de egy újabb elágazásnál a Prédikálószék felé kanyarodtunk. Az utolsó szakasz volt a legnagyobb rejtély, hiszen ez már csak egy turista ösvény és nem tudtuk előre, hogy milyen terepre számíthatunk. Itt már nagyobb óvatosság szükséges, mert a köveken, kisebb sziklákon, gyökereken könnyen el lehet esni. Nem sokkal a cél előtt van egy olyan meredek szakasz, ahol ki kell tolni a kerékpárt. Nem vészes, nem lehet több 50 méternél.

A Prédikálószékre érve elénk tárult a Dunakanyar csodás panorámája. Pár fotó a sziklán, aztán indultunk is lefelé, mert már nagyon éhesek voltunk és az utolsó kompot is el kellett érnünk, mert egyikünknek sem volt nagy kedve Visegrádról betekerni Budapestre, de még Szentendrére sem, ahonnan a HÉV-en lehet kerékpárt szállítani.

Az erdei úton kanyarogtunk lefelé, amikor számomra megismétlődött az egy héttel korábbi jelenet. Egy kanyarból előbukkanva, 20-30 méterrel előttem az úton egy vaddisznó állt 4 malaccal és egy másik, kis barna állattal. Fék újra beránt és megáll. A zajtól megriadt malacok viccesen ide-oda rohantak egy pár másodpercig, majd a domboldalon felfelé vették az irányt. A kis barna egy pillanat alatt a völgy felé eltűnt, ezért sem tudtam megállapítani, hogy mi volt. Közbe lendületesen megérkezett G. is mögöttem, éppen csak hogy meg tudott állni. Ő vetette fel és végül lehet, hogy igaza volt, a kis barna is egy malac lehetett, mert a vaddisznó anyuka egy pár pillanat habozást követően lendült csak neki a domboldalnak. Megvártuk I.-t majd tempósan áthajtottunk az erősen vaddisznó-szagú útszakaszon. A találkozás ezúttal is meglepő volt, de itt legalább természetes élőhelyükön találkoztunk a vadakkal és nem a házak között, mint a múlt héten.

Tovább haladunk lefelé, majd nemsokára Király-kunyhó vadászházhoz értünk. Egy sorompó és egy kapu zárta el az utat, mellette átmászva, kívülről mindenféle figyelmeztető tábla: „A vadászház területén idegeneknek tartózkodni tilos!”, „Kutyákkal őrzött terület”. Meglehetősen érdekes megoldás, hiszen felülről semmilyen tábla vagy felirat nem tiltja az erdei útra való behajtást.

Visszaértünk az aszfaltra. A Pilisszentlászlót Lepencével összekötő úton értük el a 11-es főutat. A Dunakanyar egykori legszebb strandjának, a Lepencei-strand „szétbombázott” látképe fogadott a kereszteződésben. Állítólag egy új, barlangfürdőt is magába foglaló strand épül, idén kellett volna átadják, de a munkálatoknak semmi nyoma, csak az elbontott épületek és a megbolygatott föld látszik.

A visegrádi révhez érve kiderült, hogy öt perc múlva indul a komp, ezért úgy döntöttünk, hogy nem itt, hanem Nagymaroson eszünk. Áthajóztunk tehát a Duna másik partjára, majd Visegrád gyönyörű látképével fűszerezve elfogyasztottunk egy kellemes ebédet-vacsorát a Maros-étterem teraszán. Nyolc óra előtt pár perccel értünk vissza a Nyugati Pályaudvarra.

A kerékpáron megtett táv nagyjából 34 kilométer, a kitérőkkel, fotózással, pihenőkkel 5-6 óra alatt kényelmesen teljesíthető.