Problémamegoldós

2018. augusztus 11. 22:23

A felmerült problémák megoldása miatt egy nappal többet maradtunk Tallinban, de nem bántuk meg, a város nagyon szép.

Reggel kilenckor nyitott a recepció, mint utólag kiderült, a kemping tulajdonosa látott el szolgálatot. Tőle kérdeztem meg, hogy van-e szerviz a közeben. A szomszéd településen, kevesebb, mint három kilométerre volt egy, így fél tíz körül átmentem oda. A szerelő szerencsére tudott angolul, így jól megértettük egymást. Mikor elmondtam, hogy mi járatban erre, elújságolta, hogy három éve ő is járt Norkappon. Elmondta, hogy nem a tenger mellett, hanem a hegyekben jött lefelé Norvégiában, vásárolni pedig átjárt Svédországba, mert ott harmadáron tudta megvenni, amire szüksége volt.

Ez fogta össze az első és hátsó dob csövét. Illetve nem.

Így néz ki újkorában

Közben lemérte a kipufogó cső átmérőjét, és kért egy kis türelmet, hogy mindjárt jön a bilincs. Kb öt perc múlva be is futott egy furgon alkatrészekkel. Kicsit ő is megszenvedett a régi bilincs levételével, pedig légkulccsal csinálta, úgy hogy nekem biztos csak a levágás ment volna. Aztán kissé agitált lett, mert kiderült nem jó méretű összekötőt hoztak. Telefonált, de sajnos nem volt más méret, de ne aggódjak, megoldja. Elvonult, majd kisvártatva megjelent egy darab csővel, amit szerintem egy másik kipufogóról vágott le. Bevágta a széleit, újra bebújt az autó alá, drótkefével letisztította, tömítőpasztával bekente, meghúzta a bilincseket, és közölte, hogy megvolnánk. Tekintsem ideiglenes megoldásnak, de lehet, hogy többet fog tartani, mint egy bolti összekötő - mondta. Beestem az utcáról, azonnal nekilátott, és kijavította a hibát, mindezt 25 euró ultra baráti áron.

Egyik probléma megoldva.

A másik kicsit cifrább volt, de pár sikertelen próbálkozás után az is meglepően, sőt meghatóan jól oldódott meg. Történt ugyanis, hogy a Kaunas-i kempingben a szél feldöntötte a 360 fokos kamerát, és az egyik szemére megvakult (kettő van neki, egyenként valamivel több, mint 180 fok látószöggel). Ezért volt annyi munka az utána elkészített képekkel, amit már korábban említettem. Szóval, ha továbbra is dolgozni szeretne, Antalnak pótolnia kellett a meghibásodott kamerát. Sajnos Rigában azokban az üzletekben sem volt, amelyeknél a honlapon az szerepelt, így kamera nélkül mentünk tovább Észtországba. Már Észtországban voltunk, mikor a rigai Euronics e-mailre válaszolva jelezte, hogy a rigai boltjukban lett volna, és esetleg el tudja futárral küldeni Tallinnba. Sajnos ehhez két napra lett volna szükségük, amit ha egy mód van rá, nem szerettünk volna megvárni. Közben kiderítettük, hogy Kelet-Európában egy ABC Data nevű cég a Xiaomi disztribútor (Magyarországon és Romániában is). Írtunk nekik egy levelet (a központ egyébként pont Kaunasban van), leírtuk, hogy mi történt, hogy átutazóban vagyunk, és hogy esetleg valahol tudnak-e egy megvásárolható kamerát Tallinnban. Pár óra múlva hívott egy srác a tallinni irodából, hogy átküldték neki a levelet, és hogy utánanéz, de úgy tudja, hogy valamelyik üzletben van egy demó kamera. Abban maradtunk, hogy mi bemegyünk Tallinnba, ő hív, ha megvan a kamera, és megbeszéljük hol találkozunk. Ekkor még a kempingben voltunk, pakoltunk, kijelentkeztünk, és beautóztunk Tallinnba. Nem tudtuk, hogy hova kellene menjünk, ezért ráböktünk egy bevásárlóközpontra. Odaérve kissé elbizonytalanodtunk, még elég külvárosinak tűnt a hely, úgy hogy megálltam az első útba eső parkolóba, hogy ránézzünk a térképre. Itt hívott újra az ABC Datás srác, hogy megvan a kamera, hol vagyunk. Mondtam az utcaneveket, kérdezte, hogy a Sony Center előtt? Hátranéztem, és mondtam, hogy igen. Ne mozduljunk, két perc múlva ott lesz - mondta. Körülbelül két perc múlva megállt mellettünk Aleksei, és a kezünkbe nyomta a kamerát. Akkor vitte volna vissza az irodába a forgalmazótól, és a hely, ahol mi megálltunk, pont útba esett.

Második probléma is megoldva.

Ha már bent voltunk Tallinnban, akkor nézzünk kicsit körül - gondoltuk. Kerestünk egy beljebb lévő bevásárlóközpontot, leraktuk az autót, Antal maradt, hogy bekalibrálja a kamerát, én pedig bementem az óvárosba.

Az UNESCO Vilárgörökség státusszal rendelkező óváros két részből áll, az Alsó- és a Felső-várból. Mivel nem akartam túl sokat időzni, most csak az Alsó-várban sétáltam egyet. Úgy döntöttünk ugyanis, hogy a kempingnek is felajánljuk a fotózást, és ha belemegy, akkor holnap délelőtt lesz még egy köröm Tallinnban. A csütörtöki séta képekben:

Az olvasnivaló az utcán hever

A Bábszínház, és alapítója (Ferninand Veike)

Egy várkapu, és egy 66-ból megmaradt 19 bástyából

Agyag házikó mécsestartók egy souvenir-boltban

Városháza-tár részlet

Viru-kapu

Nagyjából két órát tölthettem a hangulatos, és turistákkal tömött óvárosban, mielőtt visszamentem a bevásárlóközpontba. Visszamentünk Vanamöisaába, és újra bejelentkeztünk a kempingbe. A recepciós lánytól megtudtuk, hogy a reggeli hölgy volt a tulajdonos. Elkértük a telefonszámát, elküldtük az ajánlatot e-mailben, majd felhívtam, hogy olvassa el, és gondolja át, hogy szeretné-e a virtuális túrát. A válasz aztán csak nem akart megérkezni, viszont meg akartuk adni az esélyt a dolognak, úgy hogy késő délutáni kompokat kezdtünk nézni. A diretferries.com és az aferries.com oldalakon is már 100 euró körüli jegyeket láttunk. A Google-t hívtam segítségül, így eljutottam a laevapiletid.ee oldalra, ahol 36 euróért ajánlott jegyet. Ez elég hihetetlennek tűnt, de megvettem.

Aranyos pónicsikó a kemping szomszédságában.

Reggel kilenckor aztán kiderült, hogy kéri a kemping a panoráma képeket, úgy hogy amíg Antal fotózott, én összepakoltam, majd bebuszoztam Tallinba. Abba egyeztünk, hogy a kikötőben találkozunk.

Ezúttal a Felső-várat jártam be, de utána felmentem az alsó várfalra is, ahonnan nagyon szép kilátás nyílt a felső várra, és a város valószínűleg legfotózottabb teraszára:

Na de menjünk szépen sorban:

Park az Alexander Nevsky Katedrálissal kupoláival

A Kormányzati hivatal épülete

A Szűz Mária-templom tornya ellenfényben

Lejárat az Alsóvárba vagy feljárat a Felsővárba

Rozsdamentes csigalépcső az ódon bástyában

Mini harci eszköz

Kandalló, balra a WC

Ajtó nincs, gravitáció van

A felsővár és a háztetők a falról.

A tallini Tudományos Akadémia épülete

Úgy intéztem, hogy az óváros kikötő felé eső oldalán végezzem a túrámat. Antal közben elindult Vanamöisából, én pedig még kerestem egy közértet, hogy vegyek vizet, kenyeret és egyebeket.

A kikötő szomszédságában bepillanthattam a modern tallini építészetbe is, pontosabban a modern építészet azon ágába, ahol a régi és új találkozik, ódon épületek modern anyagokkal kiegészülve funkciót váltanak, átlényegülnek. Régi gyárépületek, dokkok, raktárak lehettek itt, amelyekből hangulatos kávézók, loft lakások, irodák lettek.

Antallal check-in előtt találkoztunk. Az A-terminálból indult a kompunk, a Viking XPRS, és egy kis bizonytalanság után megjelent a kijelzőn a Viking Line logó, a kapun áthaladva pedig a rendszámunk, és a szám, hogy melyik sorba álljunk. Kicsit modernebb a rendszer, mint Olaszországban, Tunéziában. Modernebb, de nem gyorsabb, hiszen a kapu nyitását követően több, mint egy óra eltelt, amíg egy rámpán felhajtva egy oldalajtón keresztül behajtottunk a komp ötödik szintjére. Leparkoltuk az autót, magunkhoz vettünk vizet, széldzsekit, fényképezőgépeket és felmentünk a fedélzetre. Mivel még bőven volt idő az indulásig, beültünk az étterembe, és megettünk egy kiadós levest, valami gulyásfélét, sok hússal, de olajbogyókkal is, a magyar ízvilágnak kicsit idegen édes-savanykás ízzel.

A kompunk és a rámpa, amin behajtottunk. Kifelé már az orrán jöttünk.

Azért állunk ilyen levegősen, mert minket arra a rámpára tereltek, amely az érkezést követően velünk együtt leereszkedett, hogy egy szinttel lejjebb ki tudjunk hajtani a kompról.

Felszállásra készen

Miután végeztünk az evéssel, visszamentünk a fedélzetre. 17:54-kor elindultunk, valószínűleg minden utas felszállt már. Elég szeles volt az idő, a távolban pedig úgy nézett ki, hogy a tengeren esik az eső. Kicsit még sétáltunk, a hajó faránál megnéztük, hogyan tolja a két, összesen 40000 kW-os motor a vizet, aztán lementünk a klubba, ahol egy srác gitározott és énekelt, kifejezetten jól. Én elővettem a laptopot, és töltögettem a képeket, miközben Antal hallgatta a zenét, és egyet-egyet szundikált. Aztán véget ért az élő zene, és bejelentették a karaokét. Az utasok örvendtek, mi kevésbé, gyorsan össze is szedtük a dolgainkat, és felmentünk a fedélzetre. Esett az eső, úgy hogy fedél alatt kellett maradnunk. A távolban már látszottak Finnország partjai, és egyre közeledtek. Aztán elállt az eső, elhaladtunk pár szigetecske mellett, majd a komp becentizett a Kustaanmiekka sziget melletti 81 méter széles csatornán

Nem is tudom hogy fértünk el...

Helsinkiben egy kisebbfajta dugó alakult ki a kikötőben a kompról lehajtó autók miatt, ugyanis a félszigetről, ahol a hajó kiköt, csak egy sávon lehet kijutni. Egy kempinget találtunk a városban, a központtól mintegy 15 kilométerre, a Rastilla városrészben a hasonló nevű kempinget. Ide jelentkeztünk be, valamint próbáltuk beajánlani a fotózást, de a recepciós srác elmondta, hogy a kemping városi tulajdonban és üzemeltetésben működik, úgy hogy felajánlhatjuk a szolgáltatást, de döntéshez hetek kellenek. Ejtettük a dolgot.