Gyors kör Helsinkiben

2018. augusztus 13. 09:31

Délelőtti városnézés a finn fővárosban, amerikai autó felvonulás Hämeenlinnában, temető és indiai vacsora a tizenkettedik napunk mérlege.

Este, a kikötőből a kempingbe menet elhaladtunk egy fesztivál helyszín mellett, augusztus 10-12 között ugyanis a Flow Festival zajlik Helsinkiben, egy századfordulón épült, ma már használaton kívüli erőműben. gyanítottuk, hogy ebből kifolyólag elég sok sátor lesz a kempingben. Habár valóban, minden eddigi kempingünknél többen sátoroztak a Rastilában, a hely hatalmas, így tömeg nem volt. Volt egy bulizó társaság, de aztán rájuk szóltak és elcsendesedtek.

A kemping saját tengerparti stranddal rendelkezik, és ahogy az egy finn kempingtől elvárható, szaunája is van mindjárt négy is, de sajnos csak kibérelni lehet. Konyhát nem találtunk. mosogató és főzőfülkék vannak csak. A három vizes blokkból egy mindig nyitva van, a másik kettőbe a bejelentkezésnél kapott kártyával lehet bemenni. Jól jött, hogy a sátorhelyek közelében is volt itt-ott ivóvizes csap.

A kempingből sátorral három óráig kellett kijelentkezni, ez a mi igényeinkre lefordítva azt jelentette, hogy addig maradhat ott az autó. Emiatt úgy döntöttünk, hogy inkább délelőtt legyen a városnézés. Pontosabban ez az én programom volt, Antal maradt a környéken fotózni valót keresni.

Helsinkiben egy vonaljegy 3,2 euróba kerül, egy napijegy 9-be. Mivel szűkös volt az idő, az utóbbit választottam, hogy gyorsabban tudjak mozogni a városban. A kempingtől metróval mentem be a belvárosba. A Kamppi megállónál szálltam le, ahonnan elsétáltam a sziklatemplomhoz.. Útközben elhaladtam a HAM (Helsinki Art Museum) csarnoka mellett, amelyen egy hatalmas sirályfej díszeleg. Meglehetősen bizarr látvány.

A Szikla-templomot Timo and Tuomo Suomalainen tervezte, egyedi akusztikája miatt koncerteknek is otthont ad, na és persze tömve van turistákkal, hiszen a finn főváros egyik látványossága. Most is zongorázott egy zeneművész, őt nem lehetett fotózni. A sziklába vájt gödör fölé, amely a templom csarnoka, egy kupolát emeltek, amely küllőszerű gerendákkal támaszkodik a falra. Napsütésben a küllők között bejutó napfény izgalmas fény-árnyék hatásokat kelt a falon, padlón, padokon.

A sziklatemplomból a kikötőbe mentem a 2-es villamossal. Ott is nagy élet volt, hajók jöttek-mentek, a városnéző hajók toborozták az utasokat, utcazenészek muzsikáltak, a Kattanajokkán pedig a Helsinki Eye forgott komótosan körbe-körbe. A kikötőben lehet felszállni a nosztalgia villamosra, amely 20 perc alatt körbejárja a környéket.

A régi piaccsarnok homlokzata

A kikötőből átsétáltam a katedrálishoz (Helsingin tuomionkirkko). A hatalmas templomot a finn nagyherceg, I. Miklós orosz cár tiszteletére építették 1830-1852 között, és az ország függetlenné 1917-es függetlenné válása előtt Szt. Miklós temploma ként volt ismert. A neoklasszikus, hófehér épülethez egy széles, meredek lépcsőn lehet feljutni, amely tetejéről remek kilátás nyílik a hatalmas térre, az azt környező épületekre, valamint az épületek felett távolabbra is.

A katedrálistól a központi pályaudvar felé vettem az irányt, mert még a kettes villamosból láttam a monumentális épületet, és meg akartam nézni közelebbről. A pályaudvar melletti téren épp terítettek a következő csoportnak, amely az égben fog ebédelni. A Dinner on the Sky daruja nem sokkal később magasba is emelte a hatpontos biztonsági övvel a kagylóülésekbe szíjazott falatozókat.

A következő megállóm a Design Múzeum volt, ahova megint villamossal, ezúttal a 10-essel jutottam el. Az 1873-ban lapított Helsinki Design Museum az egyik legrégebbi múzeum a világon. Három szinten fogadja a látogatókat. A földszinten a finn design történetét bemutató állandó kiállítás van, a pincében és az első emeleten ideiglenes kiállítások.

A pénztár háttere a híres Fiskars ollókkal

Nem tilos a fotózás

Szörföző szék az internet hőskorából

Björn Weckström által tervezett nyaklánc, amit Leia hercegnő a Star Wars: Episode IV - A New Hope filmben viselt

Vélemény-nyilvánító matricázás a kijáratnál, legalábbis annak volt szánva.

Az emeleten most Timo Sarpaneva (1926-2006) kiállítás van. Sarpaneva egy meghatározó finn designer, aki leginkább az üvegből készült tárgyai által ismert, ezen a területen számos újítást hozott, de fémmel, textillel fával is dolgozott.

Az alagsorban a norvég Daniel Rybakken Daylight and Object című kiállítása látható. Rybakken egyik leghíresebb munkája a Daylight entrance, amely Stockholmban található. A LED panel egy sötét lépcsőházban kelt olyan hatást, mintha besütne a nap.

fotó: ampublic.se

A Design Múzeumba menet jöttem rá, hogy nálam maradt a kemping mágneskártyája, ami nélkül Antal nem fog tudni kijelentkezni. Így sajnos a múzeumlátogatás után visszamentem a pályaudvarhoz, ahonnan kimetróztam Rastillába. Antal már összepakolva várt, úgy hogy kijelentkeztünk, és elindultunk. Bár eredetileg Lahti felé terveztünk menni, végül a Tampere felé vezető úton kötöttünk ki, és ez utólag kiderült, hogy nem is volt olyan rossz dolog.

Térképes üléskárpit a villamoson

Pár érdekességet megfigyeltünk errefelé. Egyrészt még mindig kitartanak a vegyes nyírfa-fenyőerdők, lényegében az út ezeken halad keresztül. Aztán most már folyamatosan jávorszarvasokra figyelmeztető táblák szegélyezik az utat, és nem csak az autópályák mellett, hanem a kétsávos főutak mellett is sok helyen vadvédő kerítés van. Másik furcsaság, hogy több helyen láttunk az út mellett hagyott roncsot. Volt, ami oszlopnak futott, volt ami az elválasztó korlátnak, ami kiégett, és olyan is, amelyik a feje tetejéén állt. Az üzemanyag árak pedig szépen kúsznak felfelé, itt-ott már meghaladják az 1.6 eurós értéket. Mivel itt is a főút, autópálya mellett a legdrágább az üzemanyag, befordultunk Jean Sibelius zeneszerző szülővárosába, Hämeenlinnába. Egy Neste Express kútnál álltunk meg, ahol két nekifutamodással kellett tankolni, mert a kút egyszerre csak 25 eurónyi benzint adott a PayPass-es kártyás fizetéssel.

A városon áthaladva elég nagy tömeget láttunk egy helyen, és egyre másra amerikai autókba futottunk. Gondoltuk, hogy valamilyen autós rendezvény lehet, úgy hogy kerestünk egy parkolót, letettük az autót , és elsétáltunk a fesztivál helyszínére. Ott aztán kiderült, hogy ez nem az, amire gondoltunk, inkább valami városnapok szerűség lehettet, de voltak például tankok és a hadsereg zenekara szórakoztatta a közönséget. Voltak lakóutók, amikbe be lehett nézni, a helyi Nissan kereskedő is elhozta a modelljeit, köztük az új Lead-et, de volt itt minden más is, ami egy ilyen rendezvényen nálunk felé is lenni szokott.

Az autóhoz tartva vettük észre, hogy emberek ülnek a főút mellett, a kereszteződésben pedig megjelentek neonzölt ruhás forgalomirányítók.. Gyanítottuk, hogy valami felvonulásféle lesz, és azt is, hogy az amerikai autókkal lesz kapcsolatos, úgy hogy mi is megálltunk, és pár perc múlva valóban elkezdtek sorba jönni az autók. Utólag azt is kiderítette Antal, hogy a helyi Kantola rendezvényparkban Linnacruising néven valóban amerikai-autós találkozót rendeznek.

Amikor elvonultak az autók, mi is továbbindultunk. Egy adott ponton a navigáció kirajzolt egy kitérőt, és mivel láttam egy templom táblát, letértem. Találtunk is egy kőtemplomot, és körülötte egy temetőt. Nem tudjuk, hogy ez egy tipukis finn temető-e, de annyira más volt, mint amit felénk megszokhattunk. hogy megért pár fotót.

Tamperébe először a Hotel Ville-be mentünk, de nem volt üres szobájuk, úgy hogy a fotózást meg sem kérdeztük. Ott ajánlották, hogy próbáljuk meg az utca végén lévő Mango Hotelt. Megpróbáltuk, és bejött. A szállodát egy indiai család üzemelteti, mint megtudtuk, több, mint 13 éve. A lány és az anyuka a recepciós, az apuka a menedzser, és van két fiúk is. Teljesen nyitottak voltak a fotózásra, és kaptunk cserébe két egyágyas szobát közös fürdőszobával. Aztán megkérdezték, hogy a szálloda mellett van egy éttermük, azt lefotóznánk-e. Egy vacsoráért szívesen – mondtuk, úgy hogy indiai kaját vacsoráztunk. Később aztán kiderült, hogy van még egy megnyitás előtt álló szállodájuk a városban, és azt is szeretnék, ha feltennénk a Google Mapsre, ha tudunk maradni még egy napot. A plusz egy éjszakát nem tudtuk bevállalni, viszont a pénz jól jön, és mivel a fizetés is rendben volt nekik, így Antalnak hirtelen nagyon sok munkája lett.