Túl az Északi-sarkkörön

2018. augusztus 14. 09:47

Tamperében reggel esőben indultunk el. Napközben ugyan kitisztult, és néha a nap is előbújt, de összességében borús volt az idő. Éjszaka egy tóparton vadkempingeztünk, és alig tudtunk elindulni, mert hol esett, hol sütött a nap, de nem eleget, hogy a sátor megszáradjon.

Este Antal gyorsan végigfotózta a szállodát, majd átmentünk a Coriander étterembe, és ott is elkészültek a felvételek. Itt-ott rendezni kellett dolgokat, a szobában például hiányzott a falról egy óra, azt egy festménnyel pótoltuk, a recepción lógott a kapucsengő doboza, amit a fotózás idejére kétoldalas ragasztóval orvosoltunk, az étteremnél a teraszon kellett kicsit átrendezni az asztalokat, majd bent is egy-két dolgot megigazítani, valami statikus képet tenni a TV-be. A fotók elkészültek, letettük a kamerát és visszamentünk az étterembe, ahol addigra elkészült a vacsoránk, rizs és kétféle feltét.

Miután megvacsoráztunk, visszamentünk a szobába, és ki-ki nekifogott a maga feladatának. Kisvártatva bekopogott a tulaj fia, hogy fél nyolcra módosult a reggeli időpontja, így azelőtt kellett Antalnak lemennie, hogy az előkészített étkezőt lefotózza. Utána a tulajjal átmentek az átadás előtt álló szállodájukba, és ott is elkészültek a panoráma felvételek. Ezt azonban már csak úgy vállaltuk be, hogy utólag fogjuk feltenni a Google Maps-re.

Tizenegy óra körül végeztünk. Esőben dobáltuk be a csomagokat az autóba, és indultunk tovább Jyväskylä felé. Városnézéseket most egy ideig nem tervezünk, valószínűleg haladósabb napok következnek, de ha találunk valami érdekeset, akkor természetesen megállunk. Ezt tettük Jyväskylä után is, amikor megláttunk egy repülőgép múzeum táblát az út mellett. Antalt érdeklik a repülők, úgy hogy ezúttal ő ment múzeumba, én főztem egy kávét, majd aludtam egyet az autóban.

Thulin D

Brewster Model 239

A Finn Légierő Múzeumában, ez a hivatalos elnevezése 1987 óta, a légierő által használt gépek, motorok és legénységi felszerelések vannak kiállítva, valamint van egy külön részleg a légi irányításmak és kommunikációs berendezéseknek.

Mindeközben Gyula...

Kora délután még megálltunk egy útmenti vendéglőnél, és bevágtunk egy nagyon finom gombakrémlevest. Kezdenek elszállni az árak. A leves (igaz kenyérrel, innivalóval és utána kávé, tea opcióval, all you can eat rendszerben) 8,5 euróba kerül, a teljes menü (plusz második fogás és desszert) 12-be. Miután jóllaktunk, kértük a cégvezetőt. A fia jött, felajánlottuk neki a fotózást. Elment konzultálni majd visszajött, és mondta, hogy most nem tartanak igényt a szolgáltatásra, különben is olyankor kellene csinálni, amikor minden fel van töltve, amiben persze teljesen igaza volt. Elköszöntünk hát és tovább indultunk.

Ezen a szakaszon szebbnél szebb tavak szegélyezték az utat. Nagy szomorúságunkra az időjárás nem kedvezett a fotózásnak, sem a drónos repülésnek, de azért egyszer felszállt Antal.

Az utak képe elég stabil, szélesek, a többsávosok közepén két-három sávnyi füves rész, és az erdőig is van még egy-másfél sávnyi füves terület, így könnyebb észrevenni az esetleg útra kirohanó jávorszarvast. Most már jó lenne látni egyet, nem csak figyelmeztető táblákat, persze nem az útra rohanós fajtából.

Sok helyen bővítik az utakat, és újak épülnek. Nem tűnik egyszerűnek a vízszintes utak építése, számos helyen a sziklás talajba kell bevágni.

A korábbi cikkben említett autóroncsok mellett egyéb érdekességek is akadnak az út mellet, példul tankok, harangok, de idegen szemmel az útmenti tanyák is érdekesek

Estefelé megpróbálkoztunk egy vendégház féleségnél szállást szerezni fotózásért cserébe, de az idősebb nő tulajdonos, miután udvariasan végighallgatott, nem mutatott érdeklődést a panorámák iránt. Nem messze innen volt egy nagyobb tó, mint utólag kiderült, duzzasztott, annak a partjára mentünk sátorhelyet keresni. Egy halászcsónak öbölt találtunk, ahol az őrbódénak kinéző faépület komposztvécének bizonyult. Az út menti talaj homokos volt, de kicsit távolabb a parttól, már volt annyi fű, hogy megtartották a sátorszegeket.

Három autó állt a parton, később mindháromnak a gazdája megérkezett a tavon a motorcsónakkal, és elvontatták azt. Néha megjelent egy-egy autó, volt aki csak körülnézett, de voltak olyanok is, akik fürdőruhában érkeztek, és fürödtek egyet a tóban. Ezt mi ejsze ezen az égövön már kihagyjuk.

Este nagyon szép volt az ég, Antal fel is szállt a Phantommal fotózni.

A hőmérséklet nagyon visszaesett, talán a rossz idő miatt, talán mert közelítünk az északi sarkkörhöz. Fázni nem fáztunk még a sátorban, de már nem csak takarózunk a hálózsákjainkkal, hanem fejünk búbjáig belebújtunk.

Reggel szép idő volt. Antal bújt ki hamarabb a sátorból, és beszélgetett el egy kutyáját sétáltató nővel, akitől megtudta többek között, hogy egy fekete és egy barna medve él a környéken. Közben eleredt az eső, úgy hogy a sátor összeszedését későbbre kellett halasztani. Az autóban ülve írtam a beszámolót, Antal pedig szerkesztette a szálloda képeit.

Aztán elállt az eső. Ablaktörlőlapáttal lehúztuk a sátorról a vizet, hogy gyorsabban száradjon. Már majdnem jó volt, amikor újra átvonult egy apró szemű esős zápor. Ezt eljátszottuk még kétszer, aztán dél körül, amikor már végeztem a cikkel, úgy döntöttünk, hogy megyünk. Kiszedtük a belső sátrat, és elpakoltuk, a külsőt pedig úgy, vizesen beletettük egy szemetes zsákba, és külön bedobtuk a csomagtartóba.

A reggeli a rossz időre való tekintettel elmaradt, úgy hogy útközben nézegettük, hol ehetnénk. Mivel tankolni is kellett, megálltunk egy kútnál, ahol volt egy önkiszolgáló vendéglő, de levesük nem volt, és egyébként is drága volt, úgy hogy maradt csak a tankolás. Ez is automata kút volt, itt is kétszer 20 eurót tudtam tankolni, a harmadikat már nem mertem, mert nem tudom mi történik, ha kevesebb fér a tankba, mint amennyit befoglalt a kártyán. Antal szerint a felesleget felszabadítja. Na majd valamikor kipróbálom.

Oulu felé mentünk tovább, de még előtte, Kempelébe letértünk az autópályáról és bementünk a városba, hogy ne egy útmenti vendéglőbe együnk. Találtunk egy török pizzázót, de nem pizzát, hanem kebab tálat rendeltünk. Jókora adagokat kaptunk, finom volt, kicsit más ízvilággal, mint amit otthon megszoktunk. A legfurább a hús volt, amit hosszú, kétujjnyi széles vékony szalagokban tettek a tálba. kíváncsi lennék milyen alapanyagból dolgoznak, és hogy szeletelik.

Oulu után egy ideig a tenger mellett haladtunk, de pár öblön kívül sokat nem láttunk belőle. Kemi után átmentünk a Kemijoki folyón átívelő hídon, és Északra fordultunk, jó időre búcsút intve a Balti-tengernek. Legközelebb Svédországban találkozunk majd vele.

Rovaniemi után terveztünk menni ma. Rovaniemi az Északi-sarkkör mellett fekszik, és arról híres, hogy itt lakik a Mikulás. A Mikulás-falu természetesen egy nagy turistamágnes, boltokkal, vendéglőkkel, szálláshelyekkel, és az északi sarkkör vonalával. Mi is megálltunk. Az Arctic Circle tábla kissé félrevezetett, egy kapuhoz vezetett, amin egy nagy STOP szerepelt, alatta a felirat, hogy magánterület, stb... Visszamentünk az épületekhez, ahol aztán megtaláltuk a vonalat.

Az idő továbbra sem javult, 14 fokot mutatott a hőmérő, fújt a szél és szemerkélt az eső. Nem is időztünk sokat. Rovaniemitől nem messze, Korvalában találtunk egy tóparti szálláshelyet, ahol sátorozni is lehet, de lakóautó beállók és faházak is vannak. Mi egy ilyen utóbbiba költöztünk be, miután a tulajdonost sikerült meggyőzni a panorámák hasznosságáról.

Egy kicsit aggódott, hogy rossz időpontban jöttünk, nyáron mennyivel szebb a környék, de megegyeztünk, hogy ha nem tetszenek a képek, kifizetjük a szállást. Nagyon sokat beszélgettünk a nővel, aki egyébként angolt tanít a z egyetemen Rovaniemiben, így megtudtuk azt is, hogy ez a kemping több, mint száz éve a család tulajdonában van, két 16 éves ikrük lenne a negyedik generáció, aki tovább vihetné, ha érdekli majd őket a dolog. Merthogy a fiatalok inkább tanulnak, és többségük inkább a városban szeretne majd élni, így a vídék egyre jobban elnéptelenedik. A hagyományos munkák megszűnnek, a fakitermelést gépesítették, talán a rénszarvas vadászat és az állomány menedzselése az, amihez mindig is emberek fognak kelleni (habár a csordák vezérhímjei már műholdas nyakörvet viselnek, így könnyebben nyomon követhető az állatok mozgása).