Búcsúajándék Norvégiától

2018. augusztus 29. 00:23

Már nem számítottunk semmi izgalmasra, erre a határ közelében, tiszta véletlenül, belecsöppentünk egy norvég háborús játékba.

Leventétől reggel fél kilenckor búcsúztunk el. Laza napnak ígérkezett, hiszen Göteborg már csak 240 kilométernyire volt. Az E6-oson indultunk, de azután még a határ eltértünk balra, mert láttunk egy vár táblát, és amúgy is reggeliznünk kellett. Mentünk pár kilométert, de várat nem találtunk, csak egy kőtemplomot, ami, úgy tűnik, errefelé kuriózum. Összesen 16 darab van belőlük Østfold megyében, és az 1100-as években épültek. A templom falai néhol 230 centi szélesek. Az évszázadok folyamán többször restaurálták, 1630-ban az összes fa elemet, míg 1876-ban a templomot sekrestyével egészítették ki.

Míg Antal elkészítette a gömbpanorámákat, én teát főztem. Megreggeliztünk, majd a GPS-re hagyatkozva folytattuk az utunkat. Egy településhez közeledve egy hatalmas vár tűnt fel a szélvédőben. Ezt meg kell nézni felkiáltással a városban már a táblákat követve felmentünk a vár parkolójába. Még viszonylag kora délelőtt volt, de már szép számmal voltak autók, és történelmi ruhákban mászkáltak emberek. Fogtuk a fényképezőgépeket, hogy közelebbről megnézzük a dolgukat, és a várat, ami, mint kiderült inkább erőd, mégpedig a Fredriksten-erőd, Halden felett.

Az erődöt a 17. században építette a Dán-Norvég Unió, miután a Bohus melletti határvédelmi erőd svéd kézbe került a Roskilde-egyezmény folyományaként. Az erőd fontos védelmi szerepet töltött be a svéd-norvég viaskodásokban egészen a 19. század elejéig. Többször próbálták bevenni, de soha nem sikerült. Egyedül a nácik jutottak hozzá, mégpedig harc nélkül, amikor a Norvég kormány a kiürítéséről és visszavonulástól döntött.

A jelmezesek egy épület előtt sorakoztak, a domboldalban ágyukat töltöttek, az erődtől távolabbi bástyákon őrszemek álltak. Mibe csöppentünk? Én körbejártam, és bejártam a erődöt. A falakról ágyúk néznek minden irányba, ráadásul a több fal is húzódik egymás mögött. A legbelső falakban járatok vannak, amelyek elágaznak és lövészárkokba nyílnak. A vár egyik legmagasabb pontján egy 360 fokban körbeforgatható löveg áll. Jópofa, hogy egy szellemes táblácskát követve lehet végigjárni a erődöt.

Amíg én fényképeztem, odalent már elkezdték a harci játékokat. A jelmezesek átvonultak a placcról a távolabbi bástyához. Aztán eldördültek az első lövések. Mint kiderült, az ágyúk nem csak díszletnek voltak ott, hanem egy ágyú-párbaj kellékei voltak. Utólag utánaolvasva most már azt is tudjuk, hogy egy többnapos ünnepség kellős közepén estünk be Haldenbe. Idén van ugyanis a 300 éves évfordulója, hogy az erődöt támadó svéd királyt, XII. Károlyt végzetes fejlövés érte (máig vitatkoznak azon, hogy norvég vagy svéd golyó okozta a halálát).

Egyre sűrűsödő ágyúdörgés közben mentünk vissza a parkolóban álló autóhoz, és csodálkozva vettük észre, hogy ez a felső parkoló is, és egy jóval nagyobb alsó is tömve van autókkal, és folyamatosan jönnek az emberek az erőd irányába.

Nagy élmény volt ez az erődlátogatás, Antalnak is sikerült körülrepülnie a drónnal, és elkapott pár ágyúlövést is a magasból. Teljesen véletlenül, és váratlanul, hiszen az országban megtett utolsó kilométereket róttuk, kaptunk még egy szép búcsúajándékot Norvégiától.

Indulni készültünk, amikor a parkolóban felfedeztünk egy gyönyörű állapotban lévő veterán autót. Fogalmam sincs, hogy mi lehetett, de mivel a motortere nyitott volt, annyi látszott, hogy egy Offenhauser V8-as motor hajtja, és a hűtőrácsot is egy V8-as jelvény díszítette. Találkoztunk még egy veterán autóval, de azzal már a határ túloldalán, amikor megálltunk az első svéd benzinkútnál tankolni. Olvassa veteránautó-szakértő a beszámolót, ha igen, légyszi’ segítsetek beazonosítani az autókat!

A benzinkúttól Göteborgig meg sem álltunk. Mivel az ismerősök, akiket meglátogatni készültünk ma este érkeztek haza a külföldről, ezt az éjszakát sátorban töltöttük. Ugyan itt is megpróbálkoztunk ajánlani a fotózást egy hostelnek, és később a kempingnek is, de döntéshozó sehol nem volt a közelben, úgy hogy végül e-mailben küldtük el az ajánlatot, de nem kaptunk választ rájuk.

A városközponthoz viszonylag közeli Lisebegbyn kempinget először túl drágának ítéltük (350 SEK), de amikor kiderült, hogy a legközelebbi alternatíva 25 kilométerre van, és mindenképp legalább egyszer vissza is kell majd jönni a városba, nem sok értelme volt elautózni oda. Így becsekkoltunk a Lisebergbe, felhúztuk a sátrat, főztünk, mostunk, írtunk, szóval tettük azt, amit ilyenkor tenni szoktunk.

A kempingben nagy rend van, még a sátorozóknak is számozott parkolóra kellett beállni az autóval a füves terület mellé. A szociális blokk nagyon jól ellátott, tiszta és modern, a meleg víz készítésbe napkollektorok is besegítenek, bent a falon pedig egy tábla mutatja a hőmérsékleteket és a megspórolt energiát. Hosszú ideje ez volt az első szállás, ahol nem kértek külön pénz a meleg zuhanyért.