Még mindig Norvégiában

2018. augusztus 27. 10:10

Elhagytuk a fjordokat, meglátogattuk a fővárost, és azt hittük, hogy 11 nap után elhagyjuk Norvégiát. Aztán mégsem.

A Heimtun Camping ráfizetés volt. Este itt is felajánlottuk a fotózást, a recepciós lány meghallgatott, de meg kellett beszélnie a szüleivel (családi vállalkozásként üzemel a jelek szerint). Abba maradtuk, hogy majd szól a döntésről, de azóta sem láttuk. Kár, mert nagyon szemrevaló menyecske vót.

A faházikó amúgy nagyon fapados és régi, de ez most nem negatívumként írom, itt speciel ezt kértük. Vicces volt a veterán hűtőszekrény, még a kilinccsel záródó fajta. Be sem mertük kapcsolni. De jól aludtunk.

A délelőtt nagyjából elment az előző két nap beszámolójának megírásával, de így dél előtt már úton voltunk. Oslóig nem sok látnivaló volt. Benéztünk Lillehammerbe, az 1994-es Téli Olimpiai Játékok helyszínére. Felmentünk a síugrató pályához, Antal repült egyet a drónnal, aztán mentünk tovább.

A navigációnak ezúttal sikerült olyan útvonalat terveznie, hogy az elkerülje a fizetős szakaszokat, így időnként lehajtottunk az E6-osról, és sokkal izgalmasabb utakon autóztunk. Még három, 30-40-es évekbeli Citroent is láttunk egy erdőben autózni, de lefotózni már nem volt időnk.

Oslo előtt a reptér felé kanyarodtunk. A kifutópálya végében van egy út, arra mentünk mert Antal leszálló gépeket szeretett volna fotózni. Én közben főztem levest, így a három percenként leszálló gépek között meg is ebédeltünk.

Oslóban először egy hotelt néztünk meg a belvárosban, de kiderült, hogy a City Box egy automata szálló, ahol recepció sincs, nemhogy illetékes személy, aki dönthetne a panoráma fotózásról. Elautóztunk hát az Ekeberg kempingbe. A kemping egy hatalmas parkban van a város felett, gyönyörű kilátás nyílik mellőle Oslóra. Sajnos a hely nagyon személytelen, és azt kell mondjam, hogy abszolút profitorientált, a sátorhely autóval ugyanannyiba került, mint egy lakóautós éjszaka. Messze ez volt a legdrágább kemping az utunkon, és a 380 koronás ár mellett az egyszeri meleg zuhanyért is fizetni kellett 15 koronát fejenként.

Reggel az Instagramot böngészve kiderült, hogy az előző nap érkezett Svédországba a Szentegyházi Gyerekfilharmónia. Felhívtuk az őket kísérő MTVA-s riporter ismerősünket, aki átküldte a programjukat: Bälinge után hétfőn Göteborgban, majd kedden Ljungbyben adnak koncertet. Göteborg nekünk is szerepel a programunkban, hiszen egy keresztúri ismerős él ott, de eredetileg szombat este értünk volna oda, és vasárnap délután tovább mentünk volna. De így befékeztünk egy kicsit, és egy nappal csúsztatjuk a programot, hogy elmehessünk a koncertre.

Szombatra oslói városnézés volt a program. Bekaptunk valami reggelit, aztán Antal a kemping környékén járt egyet, én vettem egy 24 órás jegyet, és lementem a városba. A jegyvásárlás nem sikerült elsőre, a Ruter jegy applikációjában sem az én, sem az Antal bankkártyájával nem tudtam fizetni. Szerencsére a kemping recepcióján is lehet jegyet venni, és ott gond nélkül elfogadta a kártyát a terminál.

A Ruter (Oslói Kozlekedési Vállalat) busz a kemping bejáratánál áll meg, onnan lehet bemenni átszállás nélkül a központba. Rögtön két kellemes meglepetéssel is szolgált az oslói tömegközlekedés. A buszba minden üléshez tartozott egy darab USB töltő, hogy az utasok addig is tölthessék a telefonjaikat, amíg utaznak. A második meglepetés a második megállóban volt, ahonnan a buszsofőr addig nem indult el, amíg a szaladgáló 4-5 éves kisfiút az anyja le nem ültette egy ülésre.

Valahol a Dóm környékén szálltam le a buszról. Körbejártam a templomot három oldalról körülölelő bazárt, amiben ma már kávézók, éttermek vannak, de mintha valamilyen galériát is láttam volna. Az első fotóknál szembesültem azzal, hogy Oslóban jelenleg elég nehéz lesz úgy fotót készíteni, hogy ne lógjon valahol bele egy daru. Hihetetlen mennyiségű építkezés van folyamatban.

Benéztem a dómba is. A 17. század végén épült templom más volt, mint az eddigi katedrálisok, amelyekben jártam. A belső elég gazdagon díszített, ugyanakkor nem éreztem eltúlzottnak. Ami mindenképp érdekes, új volt, az a kékes-zöldes-szürke alap, amire az orgonák (három is van belőlük), karzat, szószék és a padok egy része festve van (a padok másik része pirosas-szürke). Az arany díszítés mindezeken az elemeken megjelenik, és az összhatás nekem nagyon barátságosnak tűnt.

A dómból elsétáltam az Akershus Erődbe. A 13. században épült erőd a története során minden ellenséges ostromnak ellenállt, egyedül a nácik kaparintották meg ostrom nélkül, amikor 1940-ben a norvég kormány kiürítette Oslót.

Az erőd nagyon látványos, barátságosak a fűvel borított falak, amelyeken lehet mászkálni. A várfalon ágyúk sorakoznak, némelyeken golyó ütötte sebek, és ha jól láttam, mindegyiken elefántfejet és ormányt formázó fogantyúkkal.

Bár nem magasodik nagyon a város fölé, azért jó kilátás nyílik az öbölre, a környező negyedekre, a városházára.

Az erőd egyébként a mai napig katonai terült, bár a nagyközönség számára nyitott. A nyitvatartási idő alatt a Királyi Díszőrség tagjai állnak különböző őrpontokon, éjszaka pedig járőröznek. Az erődben több múzeum is található, de itt van a miniszterelnök irodája is. És még lovakat is tartanak:

Az erődből az Operaházhoz mentem. A 2007-ben átadott épületet már előző nap is megcsodáltuk, akkor is tele volt emberekkel. Most én is felsétáltam a tetejére, az épület jellegzetességét ugyanis az adja, hogy a tető a föld szintjéről induló emelkedő, ami szinte hívogatja az embereket, hogy felmenjenek, és onnan gyönyörködjenek az oslói panorámába. A „lejtő” nézőtérnek sem utolsó. ugyan előtte az öböl vize van, de most is állt ott egy uszály, amin egy színpad volt, két hatalmas ledfallal, úgy hogy biztos valamilyen koncertre, előadásra készültek.

Az Operaháztól visszasétáltam a dómhoz, majd a turistákkal tömött Karl Johans utcán mentem a Kormányhivatal épülete felé. A távolból késztettem egy képet a királyi palotáról is.

Az egyik sarkon román „vendégmunkások” rövidítették meg a turistákat itt-a-piros-hol-a-piros játékkal, a parkban pedig honfitársaik heverték ki a nehéz munka fáradalmait.

Tanúja voltam egy rendőrségi akciónak is, bár az elejéről lemaradtam, mert fotóztam. Egy húszas éveiben járható srác rohant el mellettem, nyomában két rendőrrel, akik a hátam mögött a földre teperték, és megbilincselték. Talán zsebtolvaj lehetett, de lebukott. Norvégül kiabáltak, úgy hogy egy mukkot nem értettem belőle.

Ez vicces...

Innen már tömegközlekedve mentem el a botanikus kertig, ahol aztán rá kellett jönnöm, hogy ez engem mégsem érdekel. Egyébként szép, hangulatos ösvényeken lehet nézegetni a növényeket, patakok csordogálnak, kiváló helyszín esküvőknek, esküvői fotózáshoz (éppen volt egy), de úgy éreztem, hogy azért ennél mégiscsak valami Norvég- vagy Oslo-specifikusabbra kellene töltenem azt a rövidke időmet, amit itt töltök.

Felültem hát egy buszra, és utolsó célpontként kimentem a Bygdoy félszigeten található Viking Hajó Múzeumhoz, ahol a három viking hajó mellett más járműveket, szekeret, szánokat, illetve viking használati tárgyakat lehet nézegetni, valamint egy érdekes, az épület egyik szárnyának falaira, mennyezetére vetített térhatású filmmel betekintést lehet nyerni a vikingek életébe, temetkezési szokásaikba.

Nem sokat tudtam eddig a vikingekről, így nagyon meglepett hogy mennyire gazdagon díszítettek voltak főleg a járművek: a kiállított szánok mindegyikét és a szekeret is teljes egészében faragások borították.

Öt óra elmúlt, amikor végeztem a viking emlékek megtekintésével. Busszal visszamentem a központi pályaudvarhoz, ahol metróra szálltam, mert Antal közben kijelentkezett a kempingből, és a külvárosban, a 3-as metró Mortensrud végállomásánál várt rám. Kicsit késtem, mert rossz irányba induló metróra szálltam, így az első megállónál leszálltam, de a következő hármas tizenhat perc múlva jött.

A végállomásnál volt egy bevásárlóközpont, ott kajáltunk egyet, vásároltunk vacsorának, reggelinek valót, majd elindultuk Svédország felé. Az eredeti terv szerint az éjszakát már Svédországban töltöttük volna, ám bejelentkezett Antal feleségének testvére, aki itt, Norvégiában, épp egy útba eső településen dolgozik, és akadt egy szabad szoba, ahol alhatunk egyet.Így szombaton mindössze mintegy 100 kilométert autóztunk, és a tizenegyre még ráhúzunk egy éjszakát Norvégiában.