Elhagytuk Svédországot

2018. augusztus 31. 22:07

Göteborgot elhagyva esett le, hogy ott voltunk másfél napot, de a városból semmit sem láttunk. Ha ma átmegyünk Koppenhágába, akkor Svédországról nem sok fotónk lesz. És még bögrét sem vettem. Na nem baj, Malmö szerencsére még útba esik, körülnézünk ott.

Ezúttal az autópályát választottuk, hogy haladjunk, legyen lehetőségünk valami munkás szállást (nem munkásszállást!) találni Koppenhágába. De azért „nyitott szemmel” mentünk, hogy kiszúrjuk, ha valami érdekeset látunk. Ilyen érdekesség volt a három sorba telepített szélerőművek az autópálya mellett. Antal már rég szeretett volna ilyeneket filmezni, én azt mondtam neki, hogy Norvégiában lesz majd elég. Egyet sem láttunk, ami azért engem is meglepett. Mint ahogy napelemet sem a házak tetején. Aztán megtudtuk, hogy Norvégiában nagyon olcsó a villany, így már érthető, hogy nem éri meg ilyeneket telepíteni. Már csak annak kell utánanéznem, hogy mitől ilyen olcsó a villany.

Szóval lehajtottunk az autópályáról, és egy mezei úton próbáltunk visszamenni ahhoz a felüljáróhoz, ami a szélkerekek közelében ment át a pályán, de egy adott pillanatban úgy tűnt, hogy ehhez valakinek az udvarán is át kellene autózni, úgy hogy megfordultunk, és kicsit távolabbról szálltunk fel.

Kora délután bementünk Angelholmba is, hátha találunk gömbpanorámázni valót. Az elsőnek kinézett hely lakóparknak bizonyult, a mellette lévő kempinget pedig nem érdekelte az ajánlatunk. A város határában is volt egy kisebb kemping, ott viszont nem találtunk senkit. Úgy tűnik, vége a turista szezonnak.

A közeli Fleningébe is bementünk, ahol egy old-school motel van. A szobák egy udvar körül vannak, az autókkal pedig be lehet állni a szoba mellé. A motel falain régi fotók a motelről, talán 50-60-as évekből. Egyébként a motel a legrégebbi ilyen jellegű intézmény Svédországban, az épületegyüttest Gustaf Birch-Lindgren tervezte.

fotó: www.facebook.com/Fleninge-classic-Motel-149891615136254

A recepció zárva volt, de az egyik szobában épp takarított egy nő. Tőle kérdeztük, hogy van-e a közelben tulaj vagy üzletvezető. A nő elővette a telefonját, és tört magyarsággal mondta el a tulajnak, hogy vendégek jöttek. Mi is magyarok vagyunk – mondtuk, de mint kiderült, ő román, de beszél magyarul. A tulaj viszont magyar, hamarosan meg is jelent. Neki nagyon tetszett a virtuális túra ötlete, de épp felújítás alatt állnak a szobák, így vendégek sincsenek, és a hely valóban akkor mutatna jól, ha állnának körben az autók. De rögtön felhívta egy közeli hotelben dolgozó ismerősét, és beajánlott oda. Ittunk egy kávét, Antal készített egy ajándék képet az étkezőről, névjegykártyát cseréltünk azzal, hogy ha jövőben erre járunk, számítana a munkánkra. Elköszöntünk, és átautóztunk a hotelhez, de arról a helyszínen kiderült, hogy egy nagyobb hálózat része, így nem hiába érdekelné őket a fotózás, nem tudnak helyben döntést hozni róla.

Még a hotel előtt megálltunk a Fleninge-i szélmalomnál. A jelenlegi helyén már 1845-ben állt egy szélmalom, ám az 1960-ban leégett. A helybéliek azonban nem nyugodtak bele, hogy szélmalom nélkül maradtak, és a 10 kilométerre lévő Hjälmshult-ból vásároltak egy újat. A malmot több nagyobb darabban, a mezőn keresztül szállították volna Fleningébe, ám a kamionok beleragadtak a felázott földbe. A hadsereg sietett a szállítmány segítségére, és tankokkal sikerült kihúzni és célhoz juttatni a szállítmányt.

Mivel a szállodában sem akadt munka, továbbmentünk, és meg sem álltunk Malmőig. Autókáztunk egy keveset az állomás körül, aztán X. Károly Gusztáv szobra közelében beálltunk egy parkolóba egy órácskára, amíg körülnézek kicsit, és veszek bögrét is. Jártam egyet a környező utcákban, megvettem a svéd bögrémet, és beugrottam egy Maxx-be két adag Cézár-salátáért.

Javában zajlik a szeptemberi svédországi parlamenti választások kampánya

Az Öresund-híd fizetőkapuja előtt megálltunk pár percre, hogy felszereljük a kamerát az autó tetejére (360 fokos videó később). Épp indultunk, amikor a fizetőkapuhoz ért két Google Street View autó. Átmentünk a zöld sávon, mert már előre megvettük a jegyet, hogy spóroljunk pár eurót (55 vs 59), de a jegyváltással annyira lemaradtak a Google-es Astrák, hogy csak az alagút végénél értek utol, pedig csak nyolcvannal hajtottam a hídon.

Nem mentünk sokat mögöttük, lehajtottunk az autópályáról, és megálltunk egy kabinhotel előtt, hogy megtervezzük a további útvonalat. Elmentünk egy panzióhoz, ami időközben megszűnt, aztán egy kempingbe, ahol csak egy e-mail címet kaptunk, hogy küldjünk ajánlatot, mert a főnök csak reggel lesz. Mivel drágálltuk a helyet, nem szálltunk meg. Elmentünk egy másik kempingbe is, ahol egy irtó kedves recepciós hölgy elég sokáig azt hitte, hogy faházakat akarunk eladni neki, és még érdekelte volna is. A fotózás nem, mert télen felújítják a szobákat, így tavasszal kellene lefotózni. Végül a tengerparton kötöttünk ki a Tangloppen Campingben. Itt sem kértek fotókat, de már barátságosabb volt az ár, hát maradtunk. Amilyen jól működött a virtuális túrák készítése a Balti-országokban, Finnországban, Norvégiában, annyira nincs most szerencsénk velük Svédországban és Dániában.