Túllőttem a célon

2017. augusztus 10. 04:06

Sümeg előtt terveztem megállni, de Mihályfán be volt zárva a bolt, ezért kajáért be kellett menne a városba. Ott viszont nem tudtam volna sátorozni, ezért tovább mentem a Sarvaly-forrásig. 86 kilométer lett a táv.

A kempingben úgy húztam fel a sátrat, hogy reggel érje a nap. Hatkor ébredtem, negyed hétkor már kiakaszthattam a napelemet. Amíg még elviselhető volt a hőmérséklet megírtam a beszámolót. Mindenképp körülményesebb, mint számítógépen, érzésre úgy dupla annyi időt vesz igénybe.

Amikor végeztem a beszámolóval, elvonultam a konyhába főztem teát, megsütöttem a maradék tojást, és megreggeliztem. Meg kellene tiltani, hogy erdélyi szalonna néven árulják a boltok azt a szalonnát, amit vettem. Az az érzésem, hogy valamilyen módon a zsír nagy részét vízre cserélik benne. A sütésnél forr és serceg, de nem sok zsír jön ki belőle. És a szalonna is olyan lesz, mint a gumicukor. Elég sok szalonnát ettem otthon, Erdélyben, biztosan állíthatom, hogy az nem olyan.

Az írással, sütés-főzéssel elment az idő, majdnem tíz óra volt mikor kijelentkeztem a recepción. Jeleztem nekik az észrevételemet, hogy a konyhába, vagy az épület elé jól jönne egy asztal székekkel, mert nem túl kényelmes állva reggelizni.

Kőhíd Sárvár határában.

Sárvár után egy ideig a Pannónia-Ring felé vezető úton kellett menni, majd jobbra letért a kék jelzés. Egy ideig jó volt az út, aztán egy elágazás után annyira fel volt ázva, és tele volt tócsákkal, hogy inkább a Mária úton mentem tovább Csíksomlyó felé. De előtte még ettem a hatalmas, érett szedrekből.

Sitkén a mezőn keresztül a templomhoz vezetett az út. A templom körüli falon a Kálvária 14 domborműve látható. A kápolna felújítása Balázs Fecó-hoz kötődik, létrehozott egy egyesületet, koncerteket szervezett a kápolna mellett, és ezek bevételéből fedezték a felújítás költségeit.

Sitkét szőlőkertek mellett hagytam el, és hamar Gércére értem, ahol a Polgármesteri Hivatal kapuján volt az egyik pecsételőhely. Az épület előtt egy szépen kidolgozott Szent István buszt nézett rám. Van még egy pecsételőhely a faluban, a Kismackó boltnál, én ott vizet tankoltam, és ettem egy banánt.

Gércéről a temetők felé vezető meredek utcán keresztül vezetett ki a kék jelzés. Nemsokára átmentem a Farkas-erdőt jelző kapu alatt, ami után egy hosszú, de aszfalt út következett az erdőn keresztül, amely egyben tanösvény is. Itt láttam egy túrázó családot, apuka, anyuka és három kislány, úgy 6-10 év közöttiek lehettek.

A Farkas-erdő után egy kis kitérőt kellett tenni a Káldi pecsételőhely felé. Felírtam magamnak látnivalóknak a Káldy-kastélyt és a káldi Maróthy-kastélyt. A faluban próbáltam utánanézni a pontos címnek, ekkor kiderült, hogy a Káldy-kastély Légendben van, a Maróthy-kastély pedig egy másik Káldon. Ez a falu, és főleg a hozzá vezető kitérő csalódás volt.

Káld után Hosszúpereszteg következett. Érdekes volt, hogy a falút kettévágja egy főút, és a keresztutca egyik oldalán véget ér a falu, a másikon pedig újból elkezdődik. A templom melletti boltban összefutottam két fiúval. Egy öt fős társaság bevásárolni küldött tagjai voltak, elmondták, hogy lazán csinálják a kéktúrát. Annyira lazák, hogy egy hatszemélyes sátorral túráznak. Csak amiatt sajnálkoztak, hogy lány nincs velük.

Hosszúperesztegtől a Szajki-tavakig kb fél óra lehetett az út. A strandon befizettem az 500 Ft napi jegy árát, letoltam a biciklit a partra, és bringás nadrággal belecsobbantam a vízbe. Nagyon jól esett, annak ellenére, hogy a víz elég meleg volt, 27 fokot írt a táblán. Miután kifürödtem magam, felmentem a büféhez, és rendeltem egy gyros-tálat.

Felfrissülve, jóllakva folytattam az utamat. Úgy 50 méter után rájöttem, hogy a büfénél felejtettem a vizes palackjaimat, úgy hogy visszafordultam. Szerencsére a belépő egy karszalag, úgy hogy gond nélkül bejutottam.

A tavak után egy nehéz szakasz következett. Volt egy erdei rész, ami problémás volt biciklivel, és egy idő után úgy döntöttem, hogy inkább a térképen talált utat választom. Sajnos utólag kiderült, hogy azok mezei utak voltak, és volt olyan, ami ott sem volt. Viszont láttam őzeket, egész közelről. Az egyik az út mellett legelt. Sikerült csendben megállnom tőle kb 10 méterre. Hallott valamit, felkapta a fejét, de másik irányba nézett. Már majdnem sikerült csendben elővennem a telefonomat, amikor a másik oldalról egy másik őz kijött az útra. Ő már észrevett, és mindketten befutottak a bozótosba.

A hosszú mezei szakasz alatt igencsak megfogyatkozott a vizem. Ekkor már megint a kék jelzésén haladtam Mihályfa felé. Aztán a jelzés a falu előtt letért, látszólag kikerülte a falut, én viszont bementem, mert vizet kellett szereznem. Sajnos a faluban nem találtam csapot, és a bolt is zárva volt. Utolsó reményként a faluvégi temető felé kanyarodtam, ahol szerencsére volt is egy működő csap. A temető bejárata mellett volt egy sövénnyel körbevett parkocska. Ez, és a vízcsap annyira szimpatikus volt, hogy komolyan elgondolkodtam, hogy ott aludjak. Ha nyitva lett volna a bolt és tudok ételt venni, biztos maradtam volna. Így viszont, annak ellenére, hogy Sárvár előtt terveztem aludni, bementem a városba.

A tegnapi nap legszebb útszakasza volt a Mihályfa és Sümeg közti út utolsó négy kilométere, ami nyílegyenesen a Sümegi várnak ment. A városban a kék jelzés a vasútállomás felé kanyarodik, ahol pecsételő hely van. Mentem tovább a jelzésen, mígnem találtam egy boltot. Záróra előtt estem be, gyorsan összeszedtem a vacsorának és reggelinek valót, plusz vizet.

Sümegről tovább indultam, gondoltam, hogy az első alkalmas helyen alszom majd. A város végén tábla jelezte, hogy nem egészen négy kilométerre található a Sarvaly-forrás. Ez lesz az én helyem!

Már elkezdett csökkenni a fényerő, amikor a forrás köré épült pihenőnél lepakoltam. A víz alig csordogált, inni nem ittam volna belőle, de zuhanyozni jó lesz. A pihenő kicsit félreesik az útról, bent van az erdőben. Volt bennem némi aggodalom az éjszakát tekintve. Abba biztos voltam, hogy még a teljes sötét előtt vissza szeretnék vonulni a sátorba. Megfőztem a virslimet, vacsoráztam, közben melegítettem egy kicsit a fürdővízen is. Zuhanyozni már kellett a lámpa. A tisztálkodás után bemásztam a sátorba, a kezem ügyébe tettem a lapátot, a biciklipumpát, a gázsprayt, a lámpát, és kezemben a riasztó távirányítójával hajtottam álomra fejemet.