Badacsony és a Káli-medence

2017. augusztus 13. 08:59

A lemerült telefonom nem tudott hatkor csörögni, így fél hét körül arra ébredtem, hogy a sátorponyván napfény foltokat látok. Gyorsan kipattantam a hálózsákból, összedugtam a kábeleket, és elmentem helyet keresni a napelemnek. A nap még viszonylag alacsonyan járt, ilyenkor még csak a fák között süt be, és gyorsan változnak a napfényes helyek. Ezért inkább kimentem a partra, ahol pont jó szögben álló drótkerítések voltak, és oda akasztottam ki a napelemet.

Nem értem ezeket a lengyeleket. Hat motorral jöttek hatan, és felhúztak egy három személyes sátrat. Az este az egyik csávó egy matracon a sátor mellett feküdt le. Amikor elkezdett csepegni az eső, szereztek egy napernyőt, és kinyitva leszúrták mellé. Gondolom, amikor megjött a félórás zivatar, mégiscsak bemenekült valahova. Reggel a napernyő összetörve szomorkodott a padok mellett, a két polifoam-ot pedig ide-oda fújta a szél a fűben.

Főztem egy teát, összecsomagoltam, összeszedtem a napelemet. 8:20-ig 62%-ig töltötte fel nulláról a telefont. Elindultam. Még este megkérdeztem, merre találom a boltot, most arra vettem az irányt. Át a vasúton, dombnak fel, balra, aztán jobbra.

Miután bevásároltam, és megreggeliztem a bolt előtt, továbbindultam Badacsonytördemic irányába. Nem sokkal a vasútállomás előtt jött szembe a kék jelzés. Gyanítottam, hogy fent, a bazaltorgonák alatt halad majd, évekkel ezelőtt jártam már arra, az alábbi fotó akkor készült.

Arra viszont nem emlékeztem, hogy meg fogom-e tudni közelíteni, így elindultam felfelé a biciklivel. Badacsony nagyon szép, persze ez nem ért újdonságként. De most arra gondoltam, hogy ha egyszer nyerek a lottón egy nagyobb összeget, akkor veszek itt egy kis Balatonra néző telket, építek rá egy kis házat, és ideköltözöm. Ez a látvány, ha nem is sokkal, de übereli a Dunakanyart.

Közben kiderült, hogy a kék jelzés egy lépcsőn felfelé halad a tovább, úgy hogy visszafordultam, és a szőlősök között mentem tovább. Ott is van látnivaló bőven.

Békássy-ház, Badacsonytomaj

A Békássy-házig elég kellemetlen volt feltekerni, mert a nagyméretű bazaltkövekkel kirakott út eléggé rázott. Az út továbbra is felfelé haladt. A következő utcánál megint a domb felé fordultam, feltekertem egy szinttel magasabbra. A sarki telken lévő ház mögött akkor ült be egy család az autóba. Üdvözöltük egymást. Ők lefelé indultak, én a meredeken tovább felfelé, és a falu másik újra találkoztunk, amikor én már a központ felé gurultam, ők pedig felfelé mentek valahova. Megismertek, és barátságosan integettek az autóból.

A faluba a temető mellett gurultam be. Felette egy érdekes, erődítményszerű szeparé van, ahol, amennyire beláttam, urnás kazetták voltak a falban.

Európában mindössze két bazaltból épült templom van.

A templom előtt megálltam fotózni, és amikor tovább indultam volna, szomorúan tapasztaltam, hogy elszökött a levegő a hátsó kerekemből. Áttoltam az árnyékos oldalra, és nekiálltam szerelni. A külsőben hamar megtaláltam a tövist, így nem okozott gondot a belsőben megtalálni a lyukat, és megfoltozni.

Miután elkészültem a szereléssel, tovább indultam. Nézelődtem, hogy találjak valamilyen műhelyet, ahol vissza tudom állítani a 4 atmoszféra körüli nyomást a kerékben. A település szélén találtam egy műhely szerűséget, egy srác egy traktort szerelt, őt kérdeztem meg, hogy van-e kompresszora. Volt, fel is fújtuk a kereket, mehettem tovább.

Káptalantóti után a kereszteződésben tanulmányoztam a térképemet, hogy merre tovább, amikor utol ért két bringás. Külföldiek, anya lánya. Érdeklődtek, hogy ez az út megy-e Füred felé. Igen, mondtam. Kis idő múlva utolértem őket, jó utat kívánva elköszöntem, de újból elkerültek, amikor megálltam a Kaal Villa bejárata elé kitett borosüvegeket fotózni. Utána már nem láttam őket, mert én lekanyarodtam Mindszentkálla felé.

A falu után nem sokkal egy tábla földútra terelt a Kőtenger felé. Odaérve rengeteg autót találtam, és még több embert. Népszerű hely, igaz látványos is, a Káli-medence legjelentősebb geológiai értékeként jegyzik. A hatalmas kövek között bújócskázhatnak a gyerekek, a kövek közti réseken préselhetik át magukat, a bátrabbak fel is mászhatnak rájuk. A szintén itt található ingókőre már csak a nagyon bátrak másznak fel, gyerekek és felnőttek egyaránt, mert, ahogy azt a neve is jelzi, bizony inog. És, ahogy a képen látszik, csak félig van alátámasztva.

A kék jelzést követve indultam Balatonhenye felé, de a szőlősöknél tettem egy felesleges kitérőt: feltekertem egy szőlős mellett, de kiderült, hogy biciklivel nem érdemes arra tovább menni. Visszafordultam, és a mezőn indultam Köveskál felé. Sajnos a falu végére érkeztem, pedig már eléggé korgott a gyomrom, szívesen megettem volna valamit. De visszamenni a faluba nem akartam. Sajnos Balatonhenyén sem jártam szerencsével, a faluban a bolt zárva volt, mindössze vizet tudtam vételezni a nyilvános csapból a templom mellett. Töltenem kellett a telefont, kipakoltam a napelemet a napra, én pedig leültem egy árnyékos padra, és lejegyeztem az addig történteket.

Nagyvárzsony 12 kilométer. A kék jelzésen mentem tovább az erdőn keresztül. Az elején elég rossz, laza bazalt zuzadékos volt, az erdőben aztán némileg javult a helyztet, lefelé pedig már kifejezetten jó minőségű úton gurulhattam.

Elhaladtam a Balaton-Felvidéki Erdei Iskola mellett, majd három kilométerrel később rákanyarodtam a Kapolcsot Nagyvázsonnyal összekötő főútra, és azon tekertem be a faluba. A központban a kocsma előtt emberek ültek, és ki volt írva, hogy falatozó, de kiderült, hogy mégsincs kaja. A kocsmáros viszont felsorolta a lehetőségeket: van csárda a vár felett, a cukrászdában pedig készítenek hamburgert.

A Vár Csárdához mentem. A napelemet kitettem a várfalra, az udvaron pedig olyan helyre ültem, hogy rálássak. Az arra járók kíváncsi pillantásokat vetettek rá, a gyerekek hozzá is matattak. Az csak este derült ki, hogy sikerült két karabinert leemelniük róla.

Megebédeltem. A babgulyás és a rántott camembert is finom volt, csak az árukat tartottam kissé eltúlzottnak, négyezer forintot hagytam ott, pedig elég szűkmarkú voltam a borravalót illetően.

Szombat volt, az előzmények ismeretében nem sok jóra számíthattam vasárnap, már ami a nyitva tartó boltokat illeti. Itt sem volt már nyitva bolt, úgy hogy visszamentem a cukrászdába, rendeltem két hamburgert elvitelre, illetve vettem még két islert és egy piskótatekercset. Ezekkel elleszek egy darabig. Nagy ásványvizük nem volt, így egy szódás palackból töltöttem fel a kiürült flakonomat.

Az éjszakát a Kab-hegyen terveztem tölteni, ezért abba az irányba indultam a kék jelzésen. Hirtelen nem tudtam, hogy hol vagyok, ugyanis a faluban a kék jelzések alá több helyen az El Camino sárga kagylója is fel volt festve.

A faluból kijutva jobbra kellett kanyarodni egy mezei útra. Nem volt valami jó minőségű, de tudtam tekerni rajta. Tudtam, hogy egy ideig fogok tudni menni erre, aztán le kell térnem, és majd jobbra, egy párhuzamos úton mehetek tovább. Nos, a valóságban az a párhuzamos út is járhatatlan volt. Meg szerettem volna nézni, hogyan tovább, de a telefonom megint lemerült. Szerencsére még sütött valamennyire a nap, így annyi áramot tudtam generálni, hogy rápillanthassak a térképre. Nem sok lehetőségem maradt, mert már későre járt. Vagy visszamegyek Nagyvázsonyba, vagy tovább megyek a mezei úton, ami pár kilométer múlva belefut a Nagyvázsony-Úrkút főútba. Visszafordulni nem akartam, ezért úgy döntöttem, hogy tovább megyek. A Kab-hegyre már biztos nem jutok fel, ezért arra gondoltam, hogy majd az út mellett valahol felhúzom a sátrat. Hét óra elmúlt, amikor kiértem a főútra. Úrkút körülbelül kilenc kilométerre lehetett. Igaz, hogy emelkedőre kell menni, és szembeszél is van, de egy-másfél óra alatt akkor is oda tudok érni. Belehúztam hát, és fél kilenc előtt letámasztottam a biciklimet a kocsma előtt. Bementem, ittam egy forró teát, és megkérdeztem a helyieket, hogy mit javasolnak, hol húzzam fel a sátramat?

Egyhangú javaslat érkezett: a kocsma melletti utcán menjek fel az utca végéig, ott van a bejárat a Nemzeti Parkba. Vannak padok, ott nyugodtan sátorozhatok. Ezt is tettem, és így esett, hogy az úrkúti őskarszt területén töltöttem az éjszakát.