Útra keltem a gólyákkal

2017. augusztus 21. 07:30

Tegnap olvastam valahol, készülődnek az afrikai útra a gólyák. Egészen más fajta gólyák lepték el a reggeli sátoraljaújhelyi vonatot: táborozni induló friss egyetemisták jó részének már csak a bicikliszállító vagon padlóján jutott hely.

A biciklim egyedül árválkodott az akasztón. Kicsit röstelltem is magam, mert három ülőhelye is elfoglaltam (ebben a bicikliszállítóban az alsó kerék két felhajtott ülés között támaszkodik meg). A hangulat jó volt, két bluetooth hangszóróból is szólt a zene, ment a csacsogás, kezdődtek az ismerkedések. A négy órás út alatt én is tudtam kérdezni egy s mást a mellettem ülő lányoktól, így kiderült, hogy a Budapesti Műszaki Egyetem Gazdaságtudományi Karának szervezték az idei gólyatáborát Sátoraljaújhelyre, és most mintegy háromszázan ültek fel a vonatra. A kalauz méltatlankodott egy sort, hogy a szervezők igazán szólhattak volna a MÁV-nak, mert akkor betesznek plusz kocsit.

A Füzéri-vár a messzeségben, Nyíri felől nézve.

A vonat több, mint fél órás késéssel, nem sokkal egy óra előtt futott be a sátoraljaújhelyi állomásra. A gólyákat kettős sorba állították, én felraktam a táskákat a biciklire, és elindultam. A főtéren lévő közértig tekertem, ahol megettem egy pár kiflit és kaukázusi kefirt, mert eddigre a reggeli bacon-ös tojásrántottát már rég megemésztettem.

Az volt a terv, hogy a főúton elmegyek Hollóházára, aztán onnan elindulva a helyszínen döntöm el, hogy a kék jelzésen megyek-e, vagy más utat keresek. Sátoraljaújhelytől bicikli út vezet Hollóháza felé, ez megtévesztett, mert Pálházán balra fordult Bózsva felé, holott nekem egyenesen kellett volna tovább mennem Filkeháza felé.

Hollóházán elmentem a Kéktúra emlékműhöz, készítettem pár képet, és indultam is vissza. Negyed négy elmúlt, elég szűkös lesz az idő visszaérni Rudabányácskára, ahol a Smaragdvölgy Pihenőparkban lévő kempinget néztem ki éjszakára.

A Nagy-Milic kör eleve fel sem merült, hogy biciklivel megtegyem. Füzérre felmentem volna, de az a mezei út, amit a Google Earth-ön kinéztem, a valóságban gazos és túl meredek volt. Füzérkomlósról 4 kilométert írt a kerékpárúton, de mivel meg szerettem volna próbálni Kishuta és Nagyhuta érintésével, az erdőn a kék jelzésen eljutni Rudabányácska közelébe, inkább tovább mentem. A kék jelzésen folytattam az utam, ami egy ideig egy újnak tűnő kerékpárúton haladt, aztán letért róla, és egy erdei úton ment tovább.

Egy ideig rendben volt, még egy róka is kisétált elém, majd gyorsan visszamenekült a bokrok közé. Az az érzésem, hogy a túraútvonal a régi vasúti töltésen halad egy ideig, erre utalt egy patak mellett megerősített rézsű, és egy híd is, ami már elég rossz állapotban van.

Itt már sajnos nagyon benőtte a növényzet az utat. mit utat? Ösvényt! Tényleg le kellen szoknom róla, hogy olyan helyekre megyek be, ahol nem jelöl utat a térkép. A fényvisszaverő nadrágszár összefogómat is leszedték valahol a bokrok, de ez csak akkor derült ki, amikor egy lucernáson keresztül végre kijutottam az útra.

A kék jelzés az út túloldalán, az erdőben ment Pálháza felé, nagyjából párhuzamosan az úttal. Kicsivel lejjebb indult egy Eurovelo jelzésű kerékpárút, így nekem sem kellett az úton mennem. A falu határában véget ért a kerékpár út, pont a kishutai útnál, ami a perlitbánya mellett vitt el.

A faluban egy ideig a Pálházi Állami Erdei Vasút sínpárja mellett halast az út, aztán az eltért jobbra. Én természetesen mentem tovább Nagyhuta felé. Valahol a faluban egy férfi fát aprított az udvaron. Beköszöntem. Odajött a kerítéshez, én pedig az iránt érdeklődtem, hogy van-e tudomása róla, át tudok-e menni biciklivel Nagyhuta és Kovácsvágás között. Elég határozott nem volt a válasz. Ösvény is, meredek is, és úgy gondolja, be is van nőve. Kérdezte, hova mennék. Mondtam, hogy Rudabányácskára. Miért nem megyek a kerékpárúton? Elmagyaráztam neki, de továbbra is azt mondta, ne menjek arra, nem fogok tudni haladni. Megfogadtam hát a tanácsát, és vissza fordultam.

Jó látni az egyre több napelemet az országban, ez éppen egy kishutai kápolnát lát el árammal.

Pálházára visszatérve, a falu végén lévő Morva pékségben vettem zsemléket és csokis croissant-t. Tovább menve láttam, ahogy elzakatol a keskeny nyomtávú vonat Kishuta irányába, így a pálházi végállomáson csak a sínpár végéről tudtam fotót készíteni.

Pálháza után ráálltam a kerékpárútra, és meg sem álltam Széphalomig. Ott szerencsére nyitva találtam egy ABC-t, és be tudtam vásárolni vacsorára és reggelire. Már csak a kempingbe kellett eljutnom.

Széphalomról egy földút vezet át Rudabányácskára, az útvonalat a piros csík jelöli. Erre mentem. A településen tábla jelzi az irányt a Smaragdvölgy felé. Jóminőségű aszfalt úton kellett rövid szakaszon felfelé tekerni. Egy ház előtt egy pár épp beszállni készült az autóba. Meglátva, hogy jövök, a fiú felhívta a figyelmemet az úton lévő széles átvágásra. Figyelmes ember. Megköszöntem.

Hamarosan meg is érkeztem a célhoz. A parkban karatés fiatalok edzettem fehér kimonókban. Az étterembe mentem, hogy a recepció után érdeklődjek. Ott volt, így hát bejelentkeztem. A kemping kicsit beljebb található az erdőben. Őt telepített mobilház sorakozik kétoldalt, köztük járda vezet fel a teraszosan kialakított sátorozó helyhez. A bal oldalon pár fenyőfa, feljebb padok, tűzrakó hely.

A fenyőfák alá táboroztam le. Jó, ha van fa a közelben, mert nekitámaszthatom a biciklit, kifeszíthetem a szárító kötelet.

Felhúztam a sátrat, és elkészítettem a vacsorámat, mert a recepción szabadkozva mondták, hogy ma még nem volt idejük kitakarítani a vizes blokkot, de mindjárt jönnek. Így a fürdés-mosás ezúttal a vacsora utánra maradt. Aztán jöhetett az alvás.