Erre vagy arra?

2017. augusztus 23. 09:56

Az éjszaka kifejezetten hűvös volt, hajnalban egy zoknit is fel kellett húznom a lábamra, hogy kellemesebben érezzem magam.

A fákkal körülvett kempingben nem számítottam arra, hogy reggel sütni fog a nap, de előtte, a parkolóban hétkor már ragyogott minden, úgy hogy oda telepítettem a napelemeket, és a szárítókötelemet is áthelyeztem a ruháknak együtt.

Faőzek a Smatagdvölgyben.

Az egyik mobilházban vadászok éjszakáztak. Reggel ketten a Hiluxot szerelték, a tegnapi terepezésnél, úgy tűnik, kevésnek bizonyult a hátsó terepszög, így most az elhajlott lökhárítót próbálták az eredeti állapotba visszafeszegetni. Gondoltam kifaggatom őket a mai útvonalamról, de Nyíregyháziak voltak. Ellenben társuk, aki hamarosan visszajön a másik pick-uppal, helyi.

Összecsomagoltam a sátrat, és átvittem a kemping elejébe, ahol már sütött a nap, hogy száradjon, majd azt is összecsomagoltam. Beszedtem a ruhákat, elpakoltam a napelemeket, és már indultam volna, amikor megérkezett a harmadik vadász. Az iránt érdeklődtem, hogy Smaragdvölgy és Makkoahotyka között van-e erdei út, az én térképem ugyanis nem mutat ilyent. Elmondta, hogy a Bányi nyereg után jobbra letér a kék jelzés, de arra ne menjek biciklivel. Valamivel lejjebb, egy erős balkanyar után van egy földút, azon eljutok Makkoshotykára. Onnan Újhutára is járható az erdei út. Megköszöntem az infókat, és elindultam.

Feltekertem a Bányi-nyeregbe, majd legurultam a földútig. Aggódtam egy kicsit, mert az út nem szerepelt a térképemen, így az esetleges elágazásoknál gondba lehetek, merre menjek. Itt történetesen ment az internetem, így átváltottam műholdas nézetre, amin valameddig kivehető volt az út. Szerencsémre épp jött kifelé a földúton egy ember robogóval, őt kérdeztem az útvonalról. Jól ismerte a környéket, részletesen elmagyarázta, hogy hol merre menjek. A gyümölcsösök felett, az erdőig kell figyelni, hogy merre térek, utána már a kék jelzésen mehetek. Megköszöntem a segítséget, és elindultam. Kavicsos út vitt felfelé egy ideig, aztán, ahogy elhagytam a kerteket földúttá alakult. Majdnem végig a nyeregben tudtam maradni, csak a végén, kellett áttolnom egy rövid szakaszok..

Rákóczi-fa

A jelzésen valóban jól lehetett haladni. Aztán egy ponton volt kis tanácstalanság. Egy bekerített írtásnál a jelzés balra folytatódott, de az egyenesen tovább haladó út jobban nézett ki. A kerítés mellett egy terepjáró állt, a kerítésen belül kabátok lógtak a fákon: valakik vannak itt. Elindultam balra. Nem sokkal később a túraútvonal a kerítésen egy létrán áthaladva, bent folytatódott. Szerencsémre pont ott, kicsivel távolabb megpillantottam a munkásokat. Bekiabáltam, az útvonal után érdeklődve, és azt a választ kaptam, hogy ötven méterrel lejjebb jobbra indul egy út, amibe nem sokkal később újra becsatlakozik a kék jelzés. Így is volt, bár az erdőben az "út" fogalmát érdemes tában értelmezni, és fokozottan figyelni. Itt is simán tovább el lehetett volna menni a letérő mellett, mert az út csak egy két méteres fűsávként indult, hol nem voltak fák.

Cirkáló tanya, pecsételőhely

A Cirkáló tanya után a túraútvonal elvált az erdei úttól, de biciklizhetőnek tűnt, így hát mentem tovább rajta. Voltak rajta nehezebb szakaszok, egy meredekebb részen a bokrok közt tolnom is kellett a bringát, de lehetett haladni. A fák közül kiérve egy mezőn kellett átvágni, maj utána egy beton akadályon átjutva újra egy rövid bokros rész következett, majd az ereszkedő be a faluba.

A faluba a Meczner család sírboltja mellett vezet be a jelzés, ahonnan betonkockákból készített lépcsőn, járdán folytatódik egy fakapuig. Szerencsére mellette van hely, így nem volt gond legurulni a biciklivel.

A kapun kitolva a bringát megleptem két helybélit, akik megkérdezték, hogy itt át lehet jönni biciklivel? Cserében én pedig az Újhuta felé vezető útról érdeklődtem, de ők is azt mondták, hogy végig erdészeti út van. Elváltunk, mentem tovább, sima úrnak tűnt. Az erdész emlékműnél megálltam, ettem egy csokit, készítettem pár képet. Hatalmas kőtáblákba vésve olvashatók az elhunyt erdészeti dolgozók nevei a 19. század végétől kezdődően. Amikor betelt egy tábla, készítettem mellé egy újat, legutóbb 2012-ben, amelyen egyelőre öt név szerepel.

Az emlékmű után nem sokkal balra kellett térnem a térképem szerint. Laza, kavicsos, meredek szakasz következett, aminek az elején kénytelen voltam tolni a biciklit, feljebb már fel tudtam ülni, de egy szerre 20-30 méteres szakaszokat tudtam haladni. Egy elágazáshoz érzem, az út mellett egy szekér állt, a közelben favágók dolgoztak. A térkép szerint balra kell haladnom. Ez egy még meredekebb szakasz volt, de már poros föld út, így tolni is alig tudtam, mert folyamatosan megcsúszott a lábam.

Jó darabon mentem már felfelé, amikor elővettem a telefont, és kiderült, hogy nem jó az irány, távolodok az útról. Felültem hát a biciklire, és visszaereszkedtem a szekérig.

A jobboldali úton indultam. Meredeknek ez is meredek volt, de tudtam tekerni. Sajnos ez sem volt rendben, ez jobbra távolodott a térképen jelölt úttól. Már láttam a favágókat, gondoltam odáig feltekerek, ők biztos tudják a helyes utat. A következővel indítottunk:

Favágó: Eltévedt?
Én: Ez majd most fog kiderülni.
Favágó: Hova menne?
Én: Újhutára.
Favágó: Akkor eltévedt...

... majd részletekbe menően elmagyarázta, merre menjek, mit fogok látni, mire figyeljek.

Elhagyott UAZ az erdőben.

Az útmutatás nagyon pontos volt, sorra pipáltam ki a pontokat, ahogy haladtam. Viszont ez az út sokkal hosszabb volt, és a legmagasabb ponton, az Eszkála-tetőn találkozott a kék jelzéssel.

Ismeritek a viccet?
- Hogy hívják az indián butuska feleségét?
- Szőkenő Szarvas.

Na én egy ilyent is láttam útközben, csak rövid ö-vel és két n-nel. A jobb oldalon meredek mart volt az út szélén, és bokros rész, balra meredek domboldal és erdő. A hatalmas agancsokkal rendelkező szarvas a bokros részen állt, amikor előtűntem egy kanyarból. Sajnos egyből észrevett, átszökkent az úton, és becsörtetett a meredek oldalon az erdőbe. Nem sokkal később egy róka is kijött az útra, úgy ötven méterre előttem. Ő nem vett egyből észre, az úton ment egy darabig, utána rezzent fel, és futott be a bokrok közé.

A "Huták" nagyon szépek, rengeteg a virág mindenfelé, és nagyon sok a vendégház. Egy wellness-szálló is épül, a Bretzeinheim-Waldbott Vadászkastély felújításával, kibővítésével.

Regéc előtt beborult, elkezdett szemerkélni az eső. Elővettem a kabátomat, és igyekeztem mielőbb a faluba érni. A várat csak távolról láttam. Egyszer szerveznem kell egy magyarországi vártúrát, mondjuk egy egy hetes út, akár sátorral, akár panziókban megszállva, és közben a lehető legtöbb várat meglátogatva. A Google Earth-ön már összegyűjtöttem otthon az összes magyarországi várat, várromot.

Kezdtem éhes lenni, és vacsorára is be kellett volna vásárolni, de Regécen nem találtam nyitott boltot. Fónyon ugyan volt, de nem volt semmilyen péksütemény, Korláton pedig nincs is bolt. Korlátról egy mezei úton mentem át Árkára, miközben láttam, hogy bármely pillanatban eleredhet az eső. Végül megvárta, amíg beérek a faluba, és akkor kezdett rá. Bemenekültem a temető ravatalozójának fedett előterére.

Lámpafák Árkán.

Térerőm volt, internetem nem, így telefonos segítséget kellett kérnem az esőfront irányára vonatkozóan. Szerencsére csak a széle kapott el, hamarosan el is vonult, én pedig tovább tekerhettem Boldogkőváraljára, ahol éjszakázni terveztem. Végül korainak éreztem megállni, úgy hogy tovább mentem.

Boldogkő-vára

A vasútállomásnál a kék jelzést követve átvittem a biciklit a síneken, és a mezei úton átbicikliztem Hernádcécére. Itt már időszerű volt táborhelyet keresni, ezért tettem egy kört a faluban. Láttam egy táblát, amely az Aba Étterem felé mutatott. Mivel nem volt semmi kajám, úgy döntöttem, hogy bemegyek vacsorázni. Miközben készült a vacsorám, a pincérnőt kérdeztem, hogy nem tudna-e javasolni valami helyet, ahol felhúzhatnám a sátramat éjszakára. Azt mondta, hogy szerinte itt, az étterem udvarán, de azért megkérdi a tulajt. Kis idő múlva jött, hogy nyugodtam állítsam fel a sátrat, ahol szimpatikus. Ők 10-kor zárnak, reggel kilenckor jönnek, úgy hogy nem fogjuk zavarni egymást. Így esett hát, hogy a kedd éjszakát egy étterem kertjében töltöttem.