Újra úton

2018. augusztus 22. 10:27

Az augusztus 20-i pihenőnapot követően tovább indultunk dél felé. Mára is egy nagyobb távolságot terveztünk, hogy holnap kora délután érjünk az Atlantic Road-ra.

Miután reggel végeztem az előző napok beszámolóinak a megírásával, összeszedtük a cuccainkat (majdnem mindent), megköszöntük a szívélyes vendéglátást, és elbúcsúztunk Enikőtől. A sziget végében, a Helgeland-híd felhajtójánál felfedeztünk egy érdekes építményt, ami jövet elkerülte a figyelmünket. Egy magas beton gyűrű, amire kisebb-nagyobb kerek lyukakat vágtak és azokba légcsavarokat helyeztek el. Sajnos egyelőre nem találtunk róla infót az interneten (de majd megkérdem Enikőt, hogy ő mit tud róla), úgy hogy a mi feltételezésünk az, hogy a különböző irányokból érkező, különböző erősségű szelek megforgatják a megfelelő légcsavarokat, amelyek mellé fel van írva az adott szél neve. Kár, hogy a legtöbb neve frigidus-szal kezdődik.

Áthajtottunk a hídon, majd nem sokkal később előbb keletnek, majd délnek fordultunk. Az első nagyobb település Mosjøen volt, ami után a Vefsna folyó mellett haladtunk. A folyó Nordland megye legnagyobb folyója, és rajta található a Laksforsen-vízesés. Kellő éberséggel észre lehet venni a főútról is, de ahhoz, hogy a közelébe menjünk le kell térni, és kicsit visszafelé haladni a kialakított parkolóig, ahol egy étterem takarja a látványt. Szerencsére le lehet sétálni a partra, de az igazán jó rálátás a vendéglő ablakaiból nyílik. Na meg drónról.

Ez a vízesés inkább széles, mint magas, a bővizű folyó ugyanis teljes szélességében lezúdul egy 14-15 méter magas szikla lépcsőn, hatalmas robajjal, vízpermet-felhőket eregetve.

Miután mindketten befejeztük a filmezést, fotózást, tovább indultunk, de pár kilométerrel lejjebb egy újabb hasonló vízesést fedeztünk fel, és újra megálltunk. Egy rövid, kavicsos bekötőúton közelítettük meg, aminek a vége mintha egy telekre futott volna be, amin valamiféle építkezés folyhat, mert egy kotrógép árválkodott egy földkupac mellett. Az út itt szalaggal le volt zárva, úgy hogy az autót ott hagytuk, és lesétáltunk a folyó mellé. Ez a lépcső jóval kisebb volt, mint az előző, de volt egy érdekes mellékága. Úgy nézett ki, mintha a természet kialakított volna egy hallépcsőt.

Ezen a napon csak kétszer láttunk fjordot, az indulásnál, és az érkezésnél, az út a szárazföld belsejében vezetett. A táj itt is nagyon szép, a rengeteg víz csodákat tesz a természettel, de a látvány alapján lehettünk volna akár Németországban is. Amit viszont ott biztosan nem látnánk, azok a jávorszarvasokra figyelmeztető táblák, amikkel már több, mit 10 napja találkozgatunk, anélkül, hogy egy jávorszarvast láttunk volna. Ma viszont megtörtént az áttörés, és két jókora példány átsétált előttünk az úton. Sajnos nem tudtuk megkérni, hogy ezt ne ellenfénybe tegyék, és várjanak egy kicsit, amíg normálisan lefényképezzük, úgy hogy bocsi’ csak így tudjuk megmutatni:

Viccel lett volna, hogy utunk során az utolsó figyelmeztető táblát követően látunk csak jávorszarvast, de ez túl nagy poén lett volna, hogy bejöjjön, voltak még táblák a találkozás után is.

Közben magunk mögött hagytuk a Nordland-megyét, és már Trøndelag útjait koptattuk (fizetünk is érte). Ez azért érdekes, mert egy egészen fiatal régióról van szó, hiszen idén január 1-én jött létre a korábbi Nord-Trøndelag és Sør-Trøndelag megyék egyesítésével. Ebben a régióban, Namsskoganban előzött ma meg három bukaresti rendszámú motoros, ezek voltak az első román rendszámú járművek, amelyekkel Skandináviában találkoztunk.

Utunk itt már a Namsen folyó mellett haladt. Megálltunk a Lakseakvarium-nál, de az sajnos idén nyáron bezárt (a honlapjuk szerint építkezés miatt). A hely azonban önmagában is érdekes. A folyón itt egy hatalmas vízesés van, amelyre egy erőművet telepítettek, valamint kialakítottak egy hallépcsőt a lazacoknak is. Az akváriumban valószínűleg ennek egy része lenne látható, le lehetne sétálni a vízesést megnézni, illetve az étterembe lazacos ételeket is lehetne enni. Már ha nyitva lenne.

Ebből viszont a parkolóból semmi nem látszik, a levegőből viszont annál inkább. Amíg Antal reptetett, én készítettem egy-egy levest és egy-egy kávét kettőnknek, és megebédeltünk.

Fél nyolc körül értünk Trondheimba, amely Norvégia harmadik legnagyobb városa, majdnem 200.000 lakossal, 1217-ig pedig Norvégia fővárosa volt. A város a Trondheim fjord partján fekszik, ahol a Nidelva folyó beleömlik. A folyóparton található a város egyik látványossága, a cölöpökre épült házsor, illetve a régi híd. A közelben van a Nideros Katedrális is, amely 1070-ben épült, és fontos keresztény zarándokhely volt a középkorban.

Antal Trondheimban kinézett egy hostel-szerűséget, ahol megszállhatnánk, de sajnos elég későn estünk be és az üzletvezetővel csak reggel tudtunk volna üzletelni, úgy hogy nem maradtunk. Kerestünk egy benzinkutat, feltankoltunk, és továbbmentünk Orkangerig, ahol a folyó parton találtunk egy kempinget. Ott töltöttük az éjszakát.